A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

früstökre 2 forint 70 pénz árú hagymát, négy véka kását és megittak, az ugyancsak szomjas inspektor úrék is segítvén abban nékiek, 165 icce bort a város hordójából. Ezért a munkabérért megjavították még az ócska korcsoma házat is.

8 A leírásból megállapítható, hogy nem a régi épületet alakították át vagy módosították, hanem új szálláshelyet építettek. E második építést követően a csárda forgalma egyre rohamosabban növekedhetett, mert a felmerült igény kielégítésére elégtelennek bizonyult. Az épület gyenge anyaga miatt a régi csárda pedig elavult. Az 1763. évi leltár szerint, amelyet a borbírák vettek fel Szabó János akkori csapláros szolgálata alatt, igen szegényesnek tünteti fel a hortobágyi csárda és vendégfogadó bútorzatát. A felszerelés a város tulajdona volt és azzal tartozott a csapláros ellátni a csárdát. A leltárban az alábbi „instrumentumokat írták össze: öt csap, egy csapfúró, egy hévér, két kármentő, egy borhordó kárt, két borhordó nagy kancsó, egy új icce, egy-egy neszely poltrás és tíz pénzes, egy rossz bormérőszék, egy pályinkamérő poltrás, négy nagy asztal, négy hosszúszék, hat karszék, öt zöldszék, két nyoszolya és négy fogas." E viszonylag szegényesen felszerelt régi korcsmaház az egyre forgalmasabb debrecen-pest-bécsi országút mentén hivatásának nem felelhetett meg s ezért a város 1777-ben egy szobával és kamarával kibővíttette. De ez a bővítés is csak átmenetileg enyhítette a szállást keresők szükségét. Négy év sem telt el és 1781-ben a város vezetősége egy új nagyméretű csárda építését kezdte el, mely méretével és kialakításával már nem egy szegényes útszéli csárda volt. A ránk maradt feljegyzésekből tudjuk, hogy az építkezéshez felhasználtak 212 000 téglát, 74 800 zsindelyt, 1056 lécet, 16 mázsa rúdvasat, sok singvason kívül 86 tölgyfagerendát, 272 fenyődeszkát és 173 fenyő meg kőrös szálfát. Ebből az épületből fejlődött ki a jelenlegi hortobágyi csárda, amely jelenleg is annak alkotó része. Két szobasort tartalmazott a csárda, az északi oldalon három, a déli részen két szobával, középen a szabad tűzhelyet magába foglaló konyhával. A 13,50 méter széles és 23,60 méter hosszú épületet három oldalon árkádos folyosó fogta körül, A déli oldalon hat, a nyugati részen három, míg a város felőli részen két íves árkádnyílást alakítottak ki. Ezek a boltívek a barokk stílusnak megfelelően emelt félköríves kiképzéssel készültek, és igen kellemes külső megjelenést biztosítottak. A konyha szabad tűzhelye felett nyitott kémény állott, mely a füstfogó nyílás későbbi beboltozása után is változatlanul megmaradt. A tetőn kívül épült három körkeresztmetszetü nyílással záródó kémény tetején nyaranta az alföldi embernek kedvenc madara a népszerű gólya rak fészket. Az épület valamennyi helyiségét a barokk stílusnak megfelelő enyhe ívű teknőboltozattal zárták le. A boltozatok kezdővonalában tagozott párkány fut végig a szobák falain. Az egész épület a környezettől három lépcső magassággal van kiemelve, s ezáltal, valamint a szobák 3,40 méteres belső magasságával kialakítva, még erőteljesebben jelentkezik a hatalmas pusztán. Mind a város felé néző keleti, mind a nyugati oldalon a fedél már eredetileg is visszavágott tűzfalas kiképzéssel épült, amelyhez csatlakozik jelenleg a későbbi építésű rész. A toldalék építésének idején a keleti tűzfalat átépítették. Mint az építéshez felhasznált anyagkimutatásból kitűnik, az épület eredetileg zsindellyel volt fedve. Ez az épület már alkalmas volt több utas megfelelő éjjeli elszállásolására. 8 HBL, Debrecen Városi Levéltár 1737. évi preceptori számadás. 509