A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

d szárazság, az aszály elkerülése céljából.

78 Idevonatkozóan említsünk példákat a szomszédos, ill. távolabbi európai népek hagyományából. Florescu F. részletesen leírja a Nyugati Havasok területén lakó románok aratókoszorú készítésének és vízzel való leöntésének szokását. A szerző megfigyelései elsősorban Vidra község aratási hagyományára vonatkoznak. A szokásban a koszorú megöntözése a legfontosabb mozzanat. Amikor az arató leányok a koszorút készítik, a férfiak titokban dézsákban vizet rejtenek el a keresztek tövébe. Az elkészült koszorút az egyik leány fejére helyezik s nyomban ráöntenek egy dézsa vizet. Az aratási menet megindul a faluba, s közben énekelnek, amelyben arról van szó, hogy a koszorú zöld levele szomjan pusztul, ha nem öntözik meg. A koszorú megöntése a következő évi jó termés érdekében történik. Az aratókoszorút vivő leányt menyasszonynak nevezik.™ Amikor a gazda udvarába érnek, a gazda az aratókoszorút vivő menyasszonyt bőségesen meglocsolja, majd a koszorút átveszi, egy szegre akasztja, s később a kalászokat kimorzsolja és a szemeket a vetőmaghoz elegyíti.

80 Moldován G. szerint a románok körében mindenütt szokásban volt az aratókoszorú vízzel való leöntése. Az aratás befejezésekor nagy ünnepléssel viszik a gazda házához a koszorút. A falun végighaladva minden udvarról vizes edényekkel az utcára mennek és megöntözik a koszorúvivőt. A gazda háza előtt az aratókoszorús menet megáll és a házbeliek is megöntözik a koszorút.

81 A Felső Nagy Szamos völgyében az aratókoszorús menetben mintegy 20-30 leány vesz részt. Amikor a falun keresztülhaladnak, legények, gyermekek, s idősebbek egyaránt vizes edényekkel futnak az utcára és megöntözik a leányokat, elsősorban a koszorúvivőt.

82 Tanulságos idéznünk egy múlt századi magyar leírást a román aratókoszorú-vivők megöntözéséről: „A türelmetlen legénység innen-onnan a határból összegyűl a falu végre és figyelve várják a koszorús menet érkezését. Egyik vizes edényt tart kezében, hogy megöntözze a száraz koszorút. Hiába, ez a szokás. Pedig a leányok neheztelnek ám szörnyen a vízre. De ki ügyel arra? Mindössze egy kis zavart tesz köztök, megriadva sikoltanak, hogy a koszorú öntözése közben nyakukra is, fejökre is talál egy-két marok víz folyni. Hanem a neheztelés kevés ideig tart, s folytatják a dalt szebben, lelkesebben, mert a faluban vannak s hallgatják őket a falusi legények is. És viszik, hurcolják, hajtogatják jobbra-balra, mindenfelé a legényektől megáztatott koszorút: 78 Szatmárban a gazda derekát szalmakötéllel körülkötik, az aratókoszorús leányt vízzel leöntik, hogy a búza jól eresszen, s a leány haja hosszúra nőjön. Szendrey Zs.: Szatmár megye néphagyományai. Ethn., XXXIX. 1928. 35.; Gimesen egy aratóember vitte a koszorút a fején az uraság udvarára, s a szolgáló öntötte le vízzel. A gazdák aratókoszorúvivőjét a gazda vagy a gazdaasszony öntözte meg, azért, hogy a következő évben is bő termés legyen, s vízhiánytól ne szenvedjen a búza, Zsérén, Pogrányban, Nagycétényben az aratókoszorú-vivőt a gazda vagy a gazdaasszony úgyszintén megöntözi az elkövetkezendő évi jó termés érdekében. Ez a szokás Nagycétényben a termelőszövetkezetben is megmaradt, ahol az elnök fröcsköli le az aratókoszorút. Saját gyűjtésem, 1963. 79 A kérdéshez 1. Ujváry Z.: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban. Debrecen, 1969. 143. 80 Florescu F.: Ceremónia agrára a cununii in Mun^ii Apuseni. Sociologie Romaneascá, 1939. Nr. 4-6. 283-286. 81 Moldován G..- i. m. 412. 82 Al-George Flórián: A Felső-Nagy-Szamos völgyének román nyelvjárása. Budapest, 1914. 38-39. 468