A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

hogy egy várandós asszony sarlóval vagy kaszával a folyóba állt és ott jobbrabalra csapkodta a vizet a következő szavakkal: „Nem a vizet vágom, hanem az eső kötőjét, hogy az eső meginduljon, földjeinket megáztassa, hogy teremjen s a világ örvendezzen."

62 A magyarcsékai románok aszály idején a harangot leveszik, a patakba viszik és ott megöntözik.

63 E két román példából is kitűnik a kapcsolat fentebb idézett magyar párhuzamokkal. Hasonló esővarázsló varázscselekvésekkel találkozunk a délszláv népek hagyományában is. Idevonatkozóan Schneeweis E. számos példát említ. Boljevacban az imént említett magyar és román példákhoz hasonlóan az eső elnyerése érdekében terhes asszonyt merítenek a vízbe. Boljevac környékén ismeretlen halott sírkeresztjét emelik ki, az eső varázsló leányokkal a folyóhoz mennek, amelybe a keresztet belefektetik, súlyos kövekkel rögzítik, s másnap az ún. esővarázsló körmenet alkalmával elúsztatják. A sírkereszt esőthozó mágikus erejére számos példa mutat. Levac területén a kereszt vízbe dobásakor a következőt kiáltják: „Kereszt a vízbe, eső a mezőrei", vagy: „Ismeretlen sírról a keresztet, ismeretlen hegyről az esőt Г Homolje környékén az esővarázsló körmenet után fűzfából készített, virágokkal díszített keresztet tűznek a folyó partjára. Ügy vélik, hogy a folyó megduzzad, s a keresztet elsodorja. A keresztény egyház is átvette a kereszttel való esővarázslás ceremóniáját. A nosenja krsta elnevezésű esővarázsló körmenetet a pópa vezeti valamely folyóhoz, ahol esőért imádkoznak, s a körmenet zászlóvivői a zászlókat a vízbe mártogatják a résztvevők következő kiáltásaival: „Hadd essék, istenünk, adj esőt, urunk!" A fentiekhez hasonlóan a sír megbontására, a halottak kiásására az eső elnyerése érdekében a délszláv hagyományból is vannak példák. Igen elterjedt néphiedelem szerint az öngyilkosok és vízbefúltak lelke zivatardémonná alakul. Aszály idején ezeknek a sírját meg kell öntözni s azáltal esőt idéznek elő. Schneeweis E. említi azt a példát, mely szerint 1934-ben a sajtón keresztül Európát bejárta az a hír, hogy Boszniában esővarázsló céllal felásták egy sírt. A halott jobb kezét levágták és belevetették a folyóba.

64 Az esővarázslás alkalmai, gyakran egyéni, lényegében azonban hagyományos és feltűnően széles körben elterjedt hasonló rítusai, egyáltalában nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy a cselekvések mind egyéni, mind közösségi formái a termés, a jó legelő stb. biztosításának céljában állanak. 3. Az említett adatok után a mezőgazdasági hagyománykörből az aratókoszorú vízzel való megöntésének példáit vegyük vizsgálat alá s tekintsük át az esővarázslás és vízleöntés funkcionális problémáit. E kérdés annál is figyelemre méltóbb, mivel az előző szokások a termést megelőző időperiódusban, a gabona leöntése pedig a termés betakarításakor történik. A vízleöntésnek más alkalmai is vannak, amelyekre az idevonatkozó hagyomány teljesebb összefüggésének megvilágítására alább kitérünk. Bálint S. általánosnak tekinti azt a szokást, amely szerint az aratókoszorút vivő leányt vagy legényt vízzel leöntözik. A szokást szimbolikus idővarázslásnak tartja a jövő évi termés érdekében.

60 Madarassy L. a magyar aratási szokásokról szóló írásaiban több ízben említi az aratókoszorú vízzel való leöntését. Háromszék megyében a székelyek a kalászokból, búzavirágokból készített koszorút egy aratólegény fejére helyezték, akit a falu lakosai csuromvizessé 62 Moldován G.: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 290-291. 63 Györffy I.: i. m. 83. 64 A példákat 1. Schneeweis E.: i. m. 162-164. 65 Bálint S.: Népünk ünnepei. Budapest, 1938. 277. 30 Déri Múzeum évkönyve 465