A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

Ilyen képet tüntet fel a lassú menet kivonulása, mely harangok zúgásától követve az első mezőn megállapodik, hogy bízva a mindenhatóban, kiengeszteljék az esőthozó Szt. Demetert. Ezt a nagyfontosságú misét maga a metropolita tartja, miközben szentelt vizet locsolgatnak, így jelképezvén a kért esőt. - Egy órai itt időzés után, melyet énekléssel és imádkozással töltenek el, viszszaindul a menet hasonló sorrendben; - helyére teszik ismét a szentet és buzgón várják az imádság s egyáltalában a szertartás hatását. Ha szükség van rá, a falun is ugyancsak ilyen szertartás járja, csakhogy itt Szt. Demetert esetleg egy más ereklye vagy faszent, templomi edények stb. helyettesítik, a mi azonban mit sem változtat a dolog lényegében. Ilyenkor még szentképpel és kereszttel is szoktak a papok járni."'

50 Sajnos, nincs további adatunk arról, hogy ez az egyházi eső varázsló szokás mennyire, milyen széles körben terjedt el, avagy csak mint elszigetelt példát kell tekintetbe vennünk. Figyelemre méltó, hogy a románok nemcsak a szárazság bekövetkezésekor végeznek esővarázslást, hanem preventive, különböző naptári nap alkalmával. Erre már korábban is tettem utalást. A naptári napokhoz fűződve általában a húsvétot követő harmadik kedden

36 vagy csütörtökön, illetőleg pünkösd utáni második csütörtökön jár a paparudá.

37 Az esővarázslás ideje lehet azonban Szt. György napja, a Szt. György napját követő első csütörtök.

38 A Brassó megyei románok egykor az ún. Krisztus mennybemenetelének napján asszonyokat takartak be zöld levelekkel, gallyakkal, akiket asszonytársai kísértek házról házra. A paparudänak öltözötteket, ill. a kísérőket is mindenütt megöntözték. Az ének lényege: „Paparudá, ruda! Jöjj, öntözz meg széles cseberrel! Add ide, uram, a kulcsokat, hogy kinyissuk az egeket, hogy az eső zuhogjon, ázzanak meg a vetések; csinálhassunk kalácsot, hogy adhassunk belőlük nagyokat a szegényeknek is!"

39 A Kolozs megyei Apahidán a papaluger szokás áldozó csütörtökhöz kapcsolódik. A szokás felvonulás jellegű és a legények hagyományához tartozik. A résztvevők közül hármat hársfagallyakkal teljesen beborítanak, az arcukat is eltakarják. Minden ház udvarába betérnek, táncolnak s a zöldbe öltözötteket vízzel öntözik le. A szokás célja az, hogy a juhok ne legyenek betegek, ne legyen szárazság, és hogy abban az évben jó termés legyen/

10 Az Alsófehér megyei havasalji legények Szt. György napkor az erdőbe mennek s közülük egyet bükkfagallyakba öltöztetnek, aki lóhátra ülve, társai gyalogos kíséretével a faluba megy. Minden ház előtt megállnak, a kísérők táncolnak, a zöld alakot pedig vízzel öntözik meg. A résztvevők a gazdáktól bort és pénzt kapnak/

11 Ennek a szokásnak kitűnő párhuzama ismeretes a Torda környéki román néphagyományból. Indal (Rom.: Delini) községben Szt. György napján hajnalban a legények az erdőre mennek s egyet maguk közül zöld ágakkal felöltöztetnek. Zöld lombot, fűzfa- és nyírfaágakat aggatnak, kötöznek a kiválasztott 35 Veress E.: i. m. 608-610. 36 Vulpesco M.: Les coutumes roumaines periodiques. Paris, 1927. 155. 37 Moldován G.: i. m. 290. 38 Moldován G..- Alsófehér vármegye román népe. In: Alsófehér vármegye néprajza. NagyEnyed, 1899. 1019.; Vulpesco M.: i. m. 168. 39 Moldován G.: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 290. 40 Orosz E.: Az apahidai „papaluger". Erdély, XX. 1911. 25-26. 41 Moldován G.: Alsófehér vármegye román népe. In: Alsófehér vármegye néprajza. NagyEnyed, 1899. 1019. 459