A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok
Ügy gondolom, tanulságos lesz itt közbeiktatnunk egy, az egyház által kialakított és gyakorolt román esővarázsló szertartást. Ez a szokás Szt. Demeter ünnepével kapcsolódik össze. A múlt század második felében a Vasárnapi Újság hasábjain erről az érdekes esővarázslásról „Bukaresti levél"-ben számol be Veress E. Helyszíni megfigyelésen alapuló írását, a szemtanú tudósító hangulati stílusát kár lenne átalakítva bemutatni: „Szárazság idejében legfényesebb ünnepélye a fővárosnak a Szt. Demeter körülhordozásának czeremóniája szokott lenni és ettől várnak ők legtöbbet, mert ez a szent esőt hozó tulajdonságokkal bír előttük. Szent Demeter, az oláhok védszentje, egy díszes ezüstkoporsóba zárt ereklye, mely 1774-ben került a nemzet birtokába és a bukaresti „Metropolita" nevű templomban őriztetik, honnan mindig nagy ünnepséggel hozzák le a városba, valahányszor segélyért esedeznek. Az eredeti ünnepély menete a következő. Mindenekelőtt, midőn az áldott hatású eső sokáig késik s az egész országot sújtó csapás már-már bekövetkezni látszik, tanácsot ülnek a főváros nevezetesebb papjai a metropolita elnöklete alatt és elhatározzák a szentnek körülhordozását, megállapítván egyszersmind az ünnepély programját is, a mi azonban mindig egy és ugyanaz. Ez a határidő ugyanekkor kihirdettetik a város összes papjainak, kik aztán a maguk rendjén tudtára adják templomukban a népnek is - mintegy előkészítve azt a szent ünnepélyre. El lévén így határozva és kihirdetve a czeremónia megtartásának napja, az ezt elválasztó idő alatt a papok és híveik egyaránt nagy buzgalommal imádkoznak és könyörögnek, hogy a jó Isten hallgassa meg őket: a szent teljesítse akaratukat, mentse meg az országot és népét a pusztulástól s adja meg nekik a kért esőt. Ilyen s ehhez hasonló imádkozásokban telik el a közbeesett idő, míg végre elérkezik a kihirdetett örömünnep, melyen a szertartásnak s '.gy az esőkérésnek végbe kell mennie. Valóban örömünnep ez az oláh nemzetre nézve, azzá teszi legalább a nép babonasága s a szent erejébe vetett hite. Ilyenkor az egész város ünnepel: a boltok bezáratnak, az iskolai előadások szünetelnek és senki sem tesz egyebet, mint beszél az esőről, annak áldásos hatásáró 1 . a szentről és jóakaratú tulajdonságairól. Ünnepe ez minden igaz oláhnak; az utczák megélénkülnek s a lakosság apraja-nagyja siet a Calea Victoriei-ra (Győzelem útja 1877 óta), hogy minél jobb helyet foglaljon el magának, mert ezen az utczán vonul el a menet. Nemsokára megkondul a város 100 templomának kisebb-nagyobb harangja s ez annak a jele, hogy az ünnepély megkezdődött. Ez alatt a Metropolita-templom körül is nagy sürgés-forgás van; fél 11 órakor bemegy az érsek, néhány főpap kíséretében, a templomba, hol imádságban értésére adják a szentnek szándékukat, a mise bevégeztével pedig vállára emeli a négy pap Szt. Demetert és ezzel megindul a menet. Legelöl az érsek lépdel méltóságteljesen, diszpalástjába öltözve, utána következnek a megérkezett püspökök (Románia 8 egyházkerületre - eparchie - oszlik, melyeknek feje egy-egy püspök vagy archiereu), habár nincsenek is mindig teljes számban jelen,- ezek után a város négy legöregebb papja jön, vállukon a szent ezüstkoporsójával, a mit aztán az egynehány százra menő papok csoportja követ. Az így is fényes és nagyszámú menetet végre az utczáról-utczára felszaporodó közönség tarka-barkasága zárja be, mely a társadalom minden osztályaiból összesereglett - oly emberekből áll, kik részint kíváncsiságból, részint pedig ájtatosságból csatlakoznak a búcsúhoz. E nagy tömeg különben elég csendben vonul el s csak a némelykor ismétlődő kereszthányás figyelmeztet, hogy tovább mentünk egy templommal. 458
