A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

akár a szerb dodola, gyakran cigánylány. Bodzafaágakkal borította be magát és házról házra járva az esőtkérő ének dallamára együtt táncolt leánytársaival. Az esővarázsló ének szövege egy múlt századi lejegyzés szerint: Paparuda, ruda, Vino de te uda, Ca sä cadä ploile Си galetile. Sä dea porumburile Ca gardurile. Si sä creascä spicele, Ca vrabile, Sä sporeasca gränele, Sä umple patulele, Paparudele

! Sä deschizi cerurile, Sä sporeasca ploile, Si sä leresti holdele Da toate malurile, Sä gonesti täciunele, Din toate ogoarele, Paparudele

! Paparuda, ruda. Öntöztesd le magad. Hogy vederrel hulljon majd Az áldott eső. Legyen a kukorica Olyan mint a sövény. És nőjenek a kalászok. Mint a verebek, Szaporítsd a gabonát. Töltsd meg a kasokat, Paparudele! Nyisd meg az egeket, Indítsd meg az esőket. És kíméld meg a földeket Mindenféle ragyától. Kergesd el a rozsdákat, Összes ugarainkból, Paparudele! Az ének és a tánc alatt a háziasszony egy zsajtár tejjel, többnyire inkább egy veder vízzel leöntötte a paparudat és társait. Minden házban szívesen fogadták az esővarázslókat, mert azt hitték, hogy „akinél nem táncol a paparuda, annak nem megy jól a dolga a következő nyáron." A táncoló leányokat pénzzel, búzával, liszttel vagy valamilyen használt ruhadarabbal ajándékozták meg.

2

* Az Arad megyei románok körében a päpäruga lehetett fiú vagy leány. Zöld gallyakat, leveleket aggattak magukra. Házról házra jártak, vízzel öntözték őket s énekükben azt kérik, az isten adjon esőt, hogy a búza akkora legyen, mint a legény és a termés olyan magas, hogy a háztetőt érje.0 Biharban (Vaskón) szárazság idején a zöld gallyakba öltözött leány minden ház udvarán énekel és táncol. A házbeliek a leöntés után megajándékozzák.

10 A Békés megyei Méhkerék román lakosai még a közelmúltban is gyakorolták a paparuda szokást. Ha szárazság volt, hét-tizennégy éves korú gyermekek jártak esőt varázsolni. Küldték őket a felnőttek, szülők: „Menjetek paparugának, nagy a szárazsági" A gyermekek nagy zöld lapuleveleket aggattak magukra s az út közepén haladva végigjárták a falut (3-4. kép). A házakból kimentek és leöntötték őket vízzel, miközben ezt mondták nekik: „Hallgasson meg benneteket az isten!" Vagy: „Ámen, ámen!" A gyermekek pénzt kaptak az esővarázslásért. A következő dallamú és szövegű varázsverset énekelték: 28 Veress E.; i. m. 609-610. 29 Koliárov M. I.: i. m. 459. 30 Moldován G.: i. m. 290-291. 456