A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

Oljule néven ismert esővarázslás. Ez a szokás nem naptári nappal van kapcsolatban, hanem szárazság idején gyakorolják. Struga városában a leányok betakarnak tetőtől talpig egy leánypajtásukat mindenféle fűvel és zölddel. Így vezetik házról házra és olyan dalt énekelnek, ami kifejezetten erre az alkalomra készült. Minden háziasszony vizet önt rájuk. A házban a dal és a tánc után szitát gurítanak és figyelik, hogyan dől el. Ha leborul, akkor drágaság lesz, ha felfelé fordul, akkor jó termés várható. Ez a szokás majdnem teljesen egyforma Bulgária minden vidékén. Leggyakoribb az, hogy a leánynak, akit feldíszítenek, árvának kell lenni. Néhány helyen, mint pl. Nevrokopban az árva lányra ismeretlen sírból kiszedett csontokat és néhány élő békát is ráaggatnak. A szokás lényegében az énekben is kifejezésre juttatja, hogy az eső előidézését szolgálja. Az énekben esőért könyörögnek, hogy jó termés legyen, s legyen mit enni az árváknak és a szegényeknek.

24 Figyelemre méltó az ettől formailag eltérő s naptári naphoz kapcsolódó szokás, amely German néven ismeretes a bolgárok hagyományában. A népi naptár egyik legnagyobb ünnepe az a nap, amelyet egyrészről azért ünnepelnek, hogy jégeső ne legyen, másrészről pedig azért, hogy a termékeny esőt előidézzék. Némely helyen ezen a napon sárbabát készítenek, amit eltemetnek. Ezt a babát Germancsonak vagy Skalojannak nevezik. A baba kb. 40-50 cm nagyságú. Temetőből hozott deszkára fektetik, virággal beszórják, gyertyát gyújtanak, tömjént füstölnek és elsiratják, mint egy igazi halottat. A lányok közül az egyik mint anya, a másik mint leánytestvér, a harmadik mint fiútestvér siratja el. Ezt követően a folyó mellé a homokba temetik. Olykor a pap engedélyét is megszerzik, hogy a szertartás ideje alatt harangozhassanak. A következő nap ugyanazok a leányok elmennek a sírhoz és gyertyát gyújtanak. Vrácában a Germancso temetésén ezt éneklik: „Szárazságtól halt meg Germán, szárazságtól, hogy sár legyen." A sárfigura eltemetésével úgy vélik, hogy a természetet esőre kényszerítik. Ez egyrészről az énekből is kitűnik, másrészről erre mutat az is, hogy az esőbabát a víz mellé temetik.

20 A délszláv esővarázsló szokáshoz kapcsolódik a horvát Zeleni Jurij. Erre a szokásra és a hasonló román példákra az eddig bemutatott délszláv esővarázsló szokások román párhuzamainak ismertetése után térünk vissza. A délszláv esővarázslás összehasonlító vizsgálatánál föltétlenül figyelembe kell venni a hasonló román szokásokat. Mindenekelőtt a magyar irodalomból ismert párhuzamokat mutatjuk be. Az egykori dél-magyarországi szlávok, románok és magyarok népi kultúrájában sok hasonló és egyező vonást találunk, amely az egymás mellett élés következtében természetszerűleg alakult ki. A román paparuda és a délszláv dodola között lényeges különbségeket nem találunk. Csupán néhány formai, illetőleg az esővarázsló ének szövegében mutatkozó eltérés mutatja a népi sajátságokat, jellegzetességeket. Egy múlt századi lejegyzésben olvassuk, hogy a románok a paparuda szokást némely helyen húsvét utáni harmadik csütörtökön tartották.

26 Más helyen pünkösd utáni második csütörtökön járt a paparuda, függetlenül az időjárástól.

27 Természetesen, hoszszantartó szárazságkor is végigjárta a falut a paparuda. A román paparuda, 24 Vákarelski Ch.: Bulgarski prazdnicni obicaj. Sofia, 1943. 68-69.; L. még: Dinekov P.: Bulgarski folklór, I. Sofia, 1959. 316-321. 25 Vákarelski Ch. •. i. m. 76-77. 26 Veress E.-. Az esőhozásról. Vasárnapi Újság, XXXIII. 1886. 609. A paparuda szokás formáihoz : Fischer E.: Paparudä und Scaloian. Globus, XCIII. 1908. 13-16. 27 Moldovän G.: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 290. 455