A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

kezével. Nappal nagyot ütöttek az ajtóra, s jött a hír, hogy meghalt a testvérem. - mondják. Amikor az anyám halva feküdt három árnyék ment a falon végig, s úgy mentek ki a szobából, hogy nem nyílt ki az ajtó. A visszajáró lélek úgyis jelt adhat magáról, hogy összeverődnek a tányérok a falon. Képet dobhat le a falról, esetleg tányér úgy esik le a falról, hogy nem törik el. Az egyik adatközlőm szerint mindig akkor érte nagy baj az életében, ha meglátogatta régen elhunyt anyja. Álmában megjelent, meglátta, de az álomkép semmit sem csinált. Ha valakit a visszajáró lélek megijesztett, annak háromszor keresztül kellett lépni a küszöböt, s a lélek eltűnt. Mindenszentekre (november 1.) bemeszelték a házat és felmázolták a ház földjét. Ügyeltek arra, hogy a ház előtt levő kispadkát is bemeszeljék. A frissen mázolt földet lehomokolták. Másnap reggel figyelték a homokot, melyben megláthatták a visszajött halottak lábnyomát. Azt tartják ugyanis, hogy a jobb lelkek egy órát otthon tartózkodnak Mindenszentek estéjén, amíg a harang szól. * A frissen hantolt sírra fakeresztet tettek. Ma már elterjedt a kükereszt. Ha később kőkeresztet akarnak állítani, akkor csak az elhunyt nevének kezdőbetűit írják a keresztre, mely a sír jelölésére szolgál. A sírláb végéhez nem tesznek semmi jelt. A végébe ecetfát, orgona vagy rózsabokrot ültetnek azért, hogy később is megismerjék a sírt. A fakeresztet kerékgyártó vagy asztalos készítette, s régebben akácfából faragták. Ma már fenyőlécből készítik a kereszteket. A koszorút sem a boltból vették, hanem a család fonta virágokból. Egyébként ha koszorú nem volt, a fakereszt volt egyedül a síron, s nem volt rajta semmi más dísz. Polgáron a sírfeliratokban nem jelölik a férjezett nők asszony neveit, csupán lánykori nevüket írják fel. „Itt nyugszik Jézus nevében Kovács Anna MH. 1910. június 2. Béke poraira. Állították hü gyermekei Anna, Erzsébet és Takács Teréz és férje Huszár József; Itt nyugszik Polonkai örzsébet, élt 69 évet, állították 8 gyermekei, MH. 1899-ben dec. 25-én. Béke hamvajira,- E kereszt árnyékában nyugszik egy hűséges hitves és szerető jó édesanya Vámosi Julianna, élt 69 évet MH. 1937. december 13. Áldás poraira. Ezen emléket állíttatta hü férje K. Tanyai István,- Itt nyugszik Kecső Juliánná MH. 1862. Emlékül tétette fia Sándor István. Béke hamvaira." A halva született gyermeket, az idétlent lemosták, felöltöztették. Pogánynak hagyták, nem keresztelték meg. Mivel az is lélek lett volna, felöltöztették vagy ha nem volt ruhája, fehér lepedőbe csavarták és abba temették el. Kisebb koporsóba vagy ládába helyezték és úgy hantolták el. Kész láda nem lévén, összeütöttek egy kisebb ládát. Az apa vagy testvér, esetleg rokon vitte ki kézben a temetőbe. A temető árkában temették el. Ugyancsak a temető árkába temetik az öngyilkosokat is. Sem a halvaszületett gyermeket, sem az öngyilkost nem temeti pap. Ha fiatal volt a halott, akkor a leányt menyasszonynak, a legényt vőlegénynek öltöztették fel. A leányt koszorúval temették még akkor is, ha idős volt. Még a 70 éves lánynak is kijárt a koszorú, csupán kék színű volt a koszorúja. A kislányoknak virágból tettek a fejük köré koszorút. A legényeket gyócsingbe, gyócsgatyába és kötényesen öltöztették fel, s a koporsó tetejére helyezték a vőlegényi bokrétát. A fiatalok temetése után igen gyakran olyan tor volt, hogy lakodalomnak is beillett volna. Hivatalosak voltak a gyászszertartáson részt vett fiatalok. A vacsora után zene volt, s daloltak, táncoltak. 438