A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

A család hetedik gyermeke mindent meglát még a lélek meglátására is képes. Azt tartják, ezekből lesznek a tudósok. A tudósok, a halottlátók messze vidéken híresek. Az 1930-as években a mezőtárkányi, a bekecsi és a dormándi tudósokhoz jártak.

11 Ma Putnokon és Miskolcon tudnak ilyen személyeket, s hozzájuk járnak érdeklődni az elhunyt hozzátartozó túlvilági élete felől. Akik anyagilag jobban bírták, azok gyakrabban meglátogatták a tudósokat. Akiknek tehetségük volt, azok a haláleset után rövidesen felkeresték a tudósaszszonyt. Öt-hat asszony összefogott, vonatra ültek és elutaztak a tudósasszonyhoz. Nem mindig jártak sikerrel, mert a tudós nem tud hat hétig beszélni a halottról. Meg van olyan eset is, hogy nem jelenik meg a halott, vagy csak éppen megmutatkozik, semmit sem közöl. Ilyenkor újra el kell menniük. A tudósasszony egyszerű környezetben, parasztszobában jósol. Inkább beszél a halottról, a halál körülményeiről, a halott túlvilági életéről, és az élőknek szóló kívánságairól. Sokat kell várni a tudósasszonynál, mert nem az érkezés sorrendjében juthatnak be hozzá. Rendszerint azokat szólítja be, akiknek megjelent a halottjuk. Többen nem mernek elmenni a tudóshoz, mert félnek a várt hatástól, amit a misztikus környezet és esemény eredményezhet. Azt mondják, meg is tudná mutatni a lelket is, de nem igen meri senki megnézni. Mondják, hogy a tudós szobájában erős hullaszag van, félhomály uralkodik. A halottlátókat lélekgyúr óknak is nevezik. Ezért haláluk előtt többen kikötik, hogy hozzátartozóik ne menjenek el haláluk esetén a tudóshoz, ne zavarják őt, illetve félnek a tudóstól. Azoknak a lelkeknek ott kell hagyniuk helyüket, melyeket a tudósasszonyhoz hívnak. Nagy kár tehát hívni őket, mert azok nem találják meg helyüket, nem találnak vissza régi helyükre. II. Adatok a tulipános koporsók elterjedéséhez A magyar néprajzi irodalomban kevés adatot találhatunk a halott eltakarítására szolgáló bútordarabról, a koporsóról. E szórványos adatok között is igen csekély számú utalás, avagy leírás van a XIX. század második harmadában még megvolt színes, virágos vagy a tulipános ládák analógiájára, tulipános koporsókról.

12 Alább írtak szolgáljanak adalékul a tulipános koporsók elterjedtségének, alakjának és díszítésének vizsgálatához. Hajdúböszörményben, a Nyugati temetőben az utóbbi két-három évben több tulipános koporsó került elő az újratemetkezés során. A rendelkezésünkre álló adatokból megállapíthatjuk, hogy a temetőrészen a XIX. század 30-as éveitől a 80-as évekig temetkezhettek. Egy, a területen épen maradt sírkő szövegéből megtudhatjuk azt, hogy 1848-ban itt temették el Ercsey özvegyét Fábján Erzsébetet. Ismerjük azt a szokást is, hogy a városban minden temetőt a keleti részen kezdtek meg s a nyugati végében fejeztek be. Eszerint is a XIX. század közepén temethettek az általunk említett területen. Az előkerült koporsók annyira épek voltak, hogy anyagukból készítési módjukra, a díszítésükre, a temetkezési szokásokra következtethetünk. Az előkerült koporsókat 11 K. Kovács L., i. m. 188. E helységeket is említi. 12 Nagyon régen még virágos koporsók is voltak - mondják az öregek -, de azokra még nem írták rá a halottak nevét. K. Kovács L., i. m. 127., Kiss L. 439