A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

Mosdatás után borotválják és őtöztetik a halottat. A borotválást a család valamelyik férfitagja végzi el, vagy ha félnek, akkor a rokonok (ismerősök) közül jön el valaki segítkezni. Az öltözékről már fentebb szóltunk. Megjegyeztük, hogy olyan ruhába öltöztették az elhunytat, amilyen volt. Az öltöztetés olyan sorrendben történik, mint ahogyan az élők öltözködnek. Teljesen felöltöztetik a halottat. Felöltöztetik, begombolják és megkötik rajta a ruhát. Lábára harisnyát vagy zoknit húznak. Erre a célra új harisnyát vásárolnak. A harisnyát megkötik a lábán, hogy a másvilágon le ne csússzon a lábáról. Emlékezetük óta lábbelit nem használnak a halott öltöztetéséhez. Az öltöztetés befejeztével megíősülik a halottat. Ügy fésülik a haját, ahogyan életében viselte. A nők hosszú haját rendszerint újra megfésülik. Ha nem akarják vagy nem tudják megfésülni, akkor úgy fésülik, ahogyan lehet; csak az elejét simítják le. Az eleje volt a fontos, ahol látszott - vélekedett egy adatközlőm. A kihullt vagy kitépett hajat elégetik, vagy a fésűvel együtt a feje alá teszik a koporsóba. Sem a íősüt, sem pedig a borotvát nem használják tovább. A fősűt el is égethetik, a borotvát pedig eldobják. Abban nincs egységes gyakorlat, hogy a koporsóban hová teszik a fősűt, vagy a feje alá, vagy melléje a kezéhez helyezik el. Ezt elvégezvén a lábát fehér pertlivel vagy ruhadarabbal összekötik, hogy egyenesen álljon, ne legyen gacsos a lába a másvilágon. Ezután újra felkötik a halott állát. Mád környékén szokásban volt az, hogy az ujjak közé fapálcikát helyeztek, s így fektették le a test mellé. Azért végezték ezt, hogyha telkei a halott, akkor lássa meg az ujjait. Az így ellátott halottat a nagygerenda alá a földre fektetik, végig nyújtják, kinyújtóztatják. Zsákot tesznek le a földre, feje alá pedig ócska ruhadarabot nyomnak, hogy feltartsa azt. A föld megszívja a halottat, nem indul meg olyan hamar. Ezután mértéket vesznek a halottról, s elmennek koporsót vásárolni. A mértéket régen náddal vették meg, ma fonallal vagy cérnával mérik meg a halottat. A koporsót az asztalosoktól vásárolták. Az előre elkészített koporsók közül választhattak. A megvásárolt koporsóhoz az asztalos forgácsot is adott. Tőle vásárolták meg a szükséges ruhadarabokat, a szemfedélt, párnahajat és az alávalót (alsólepedőt). Ekkor hozták el az asztalostól a szentmihály lovának nevezett bakokat, s a gyászos házra kerülő lepelt is. Ezeket többnyire szekéren szállították a halottas házhoz. Ha háton hozták, akkor előbb a koporsó íenekét vitték haza, majd a tetejét szállították el. Hazaérve előkészítették a koporsót a halottnak. A forgácsot derékajjnak beletették, mit alávalóval terítettek le. A feje alá forgáccsal tömött kispárnát helyeztek. Tollpárna nem volt szokásos. Mióta gyári koporsót használnak, azóta nincs forgács, s ezért derékajjnak szalmát vagy szénát használnak. Az idősebbek maguknak forgácsot tesznek el. A koporsót két székre vagy lócára, illetve a szentmihály lovára helyezik rá. Az így előkészített koporsóba emelik bele a halottat. Emelés közben vigyáznak a halott kezére és lábára, hogy ne csüngjön. Ugyancsak vigyáznak a hajára, ezért ha hosszú haja van valakinek, akkor elöl összekötik, hogy ne lógjon. Többen segítkeznek a belehelyezésnél. A vállát és a lábait fogják meg. Ezután kiterítik (felravatalozzák) a halottat. Leoldják az állkötőruhát s a lábához dugják, a szeméről leveszik a pénzdarabokat és azt is a koporsóba teszik, hogy ezeket vigye magával, az övé volt. A pénz helye egyesek szerint a feje alatt van, mások szerint melléje kell tenni. Leoldják a lábait összekötő pertlit is, és 432