A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

azt is a lábához teszik. Azért kell eloldani a lábait, mert ha rajta marad, a másvilágon nem tud menni. A koporsóba helyezik azokat a tárgyakat, melyek a halottnak életében kedvesek, szükségesek voltak, vagy a vallásos élethez tartoztak. így az egyik öregember feje alá egy zacskó régi pénzt tettek, mert ezt életében féltve őrizgette. Oda teszik a botot, a szemüveget, az imakönyvet és a rózsafüzért. Ez utóbbit a nők összekulcsolt kezére tekerik. Fiatal lányoknak rozmaringot tettek a kezébe. Régen szokásos volt a zsebkendőbe egy-egy pénzdarabot kötni, és azt a halott bal kezébe tették. A nők fejét kendővel kötik be. Ugyanúgy kötik be a fejüket, mint életükben. A menyecskéknek régen piros hátrakötővel (kisméretű piros vászonkendő) kötötték le a fejüket, majd arra helyezték a féketőt (kúp alakú keménypapírból készült, díszes szalaggal hímzett tok, mely a kontyra kerül), végül a felső kendőt kötötték fel. Ez rendszerint sötét színű. A férfiak kalapját a halott hóna alá helyezték. Közben rendbe tették azt az ágyat, melyben a haláleset történt. Míg a halott a szobában van, csak bevetik és használaton kívül hagyják. A temetés után szalmáját kiszedik és befűtik a kemencében. Szokásban volt az is, hogy az udvaron szabadtűznél égették el. A párnát és a dunnát átürítík (a tollat másik tokba öntik át). A huzatot és a tokot (régen turbuknak nevezték) egyaránt kimossák. Jól kiszellőztetik a tollat, ezért a padra a kakasüllőre teszik, hogy jól járja meg a levegő. Az ágyat új szalmával töltik meg, és tovább használják. Ha lepihennek a halottas háznál, akkor sem használják az elhunyt ágyát addig, míg ki nem takarították. * A halottas házban az idősebbek rendszerint a családfő vagy a családanya irányítják a munkát, a temetkezésre való előkészületeket. Ök ismerik a legjobban a szokásokat, s ők ragaszkodnak leginkább a hagyományokhoz, s bennük él legintenzívebben a néphit is. Az eszerint kialakult gyakorlatot is ők ismerik. Nem rettenti meg a halál ténye annyira az időseket, mint a fiatalokat. Rendszerint egy idős asszony volt az események irányítója - mondják. Az első teendők közé tartozott, hogy a halottas házban letakarják a tükröt. Minden szobában levő tükröt fekete kendővel, vagy más fekete ruhával letakarnak. Minden esetben tiszta fekete volt e kendő. Ma már a temetkezési vállalattól kölcsönzik az e célra szolgáló takarókat. Ha kisebb akasztós tükör van a falon, akkor azt befordítják. Az újabban használatos hármastükröt behajtják. A tükör letakarásának szokását az alábbiakkal indokolják: ne lessen senki a tükörbe, mert abban mindenki az ördög képibe van. Azért takarják le, hogy ne nézegesse magát benne a halott. Nem jó belenézni a tükörbe, mert a halottat meglátja benne, ettől megrémül, s kétségbe esik.

7 Nem szabad a népeknek (a halottlátóknak) a tükörbe nézni, különösen a virrasztóknak nem szabad, mert akkor sárgaságot kapnak. Azért kell letakarni a tükröt, hogy a halottak ábrázatja ne képzelődjön. Egy Mádról származott adat szerint a tükörben viszontlátná magát a halott. Kevés adatot találunk az óra megállítására. Ezekben az esetekben a falióra sétálóját megfogták, ezzel megállították az órát. Mindjárt a haláleset bekövetkezte után végezték ezt a műveletet. Ma a rugós órákat nem állítják meg, 7 K. Kovács L., i. m. 38. 28 Déri Múzeum évkönyve 433