A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

A nagybeteget nem szokták magára hagyni. Rendszerint a család valamelyik nőtagja ügyel rá, gondozza, s látja el körötte a szükséges teendőket. Az idősebb rokonok, ismerősök rendszeresen látogatják a beteget. Az érezvén halála közeledtét, végrendelkezik. Ez a végrendelkezés azonban nem a javakat illeti, csak a halála bekövetkezte után a körülötte végzendő teendőkre szorítkozik: melyik ruhába öltöztessék fel; mit tegyenek el vele a koporsóba; hogyan folyjék a szertartás; halála után ne menjenek el a tudósasszonyhoz, ne zaklassák vele stb. Ha nem teljesítik az így meghagyottakat, nem tud nyugodni a halott. A halottra adandó ruháról már itt megjegyezhetjük, hogy az idősebbek, s különösen a nők évekkel előre, jóformán életük teljében, elkészítik maguknak a halotti ruhát, meg a fehér gyolcsruhából hasított állkötőt. Többen régi ruhadarabjaikat tartogatják halotti ruhájukként. Ezért őrizgetik menyecske ruháikat, s azt az inget is, melyben először feküdtek a férjük mellé, ezek közé tartozik a díszes selyem menyecskekendő is. Mások egyszínű fekete, ismét mások valamilyen színes ruhát tartogatnak e célra. Ne adjatok rám fekete ruhát, nem szeretem! - hangzik a végrendelkezés. A férfiaknak régen e célra a feleségeik által készített gyócsinget, gyócsgatyát, hímzett kötőt és lajhit tettek el. A nagybeteg megmutatja, melyik ruhadarabokat adják rá, ha öltöztetik. Illetlennek tartják, ha valakinek nincs erre alkalmas ruhája. E célra soha nem kölcsönözhetnek ruhát. A polgáriak szerint a másvilágon a halottak búcsút járnak, s aki nincs szépen felöltöztetve, nincs szép ruhája, azt hátraküldik, hátramarad (e búcsújárás-motívumra később visszatérünk). A nagybeteget rendesen gondozzák, tisztán tartják és ápolják. Ezt tartják illendőnek. Ezzel is állandóan készenlétben vannak a halál beköszöntésére. Az ágyat is elkészítik, tisztát cserélnek rajta. Tiszta huzatot (régen cihának nevezték), tiszta lepedőt tesznek fel. A haldokló feje alól kiveszik a tyúktoll párnát, mert a tyúktajjun (tyúktollon) nehezen tud meghalni a haldokló. A szegényebb családok muszalyt (rongypokróc) használnak.

1 * A haldokló körül csendesen viselkednek. Nem szabad sírni körülötte, mert akkor nehezen hal meg. Akit sajnálnak, csak nagy nehezen tud meghalni. Sokat szenved, vérrel verejtékezik. Mikor a néném visszasírta az apámat - mondja az egyik adatközlőm - csupa verejték volt, s tizenkét óráig kínlódott. A könny hullt a szeméből s panaszkodott, hogy minek hívtál vissza, már útba voltam. A halottakat visszasirathatják. A visszasiratott halottnak sok fájdalma van, s utána alig tud meghalni. Különösen nehezen halnak meg a boszorkányok. Ha a boszorkányok csapatából valaki haldoklott, az addig nem tudott meghalni, míg a tudományát valakire vagy valamire nem hagyta. Kérte, hogy valaki nyújtsa oda a kezét. Ahhoz hozzáérve átadta neki a tudományát s meghalt. Természetesen az ottlévők nem merték a kezüket nyújtani, hanem seprűt nyomtak a markába. A seprű aztán úgy elszállt, mintha vihar vitte volna el. * A halottat a halál bekövetkezte után rendszerint azonnal ellátják. Ha azonban éjszaka hal meg, s nincs aki ellássa, akkor a családdal marad hajnalig, s csak utána kezdenek a halott körüli teendőkhöz. Rendszerint azonban még éj3 Az ágyon hal meg a haldokló. K. Kovács L., i. m. 63. 430