A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

nyakába akasztott különböző méretű harangoknak, kolompoknak. Ezek alakja, formája közismert, ezért itt nem foglalkozunk vele részletesebben. A pásztor és a gazdák közötti kapcsolatot általában a kölcsönös megbecsülés jellemezte. Kétségtelen, hogy a kártételek miatti félelem bizonyos tartózkodásra, illendő viselkedésre késztette a pásztorokat. De alkalmazásuk valójában a gazdáktól függött, ezért a pásztor igyekezett kedvébe járni a gazdáknak. A jó pásztort erre ösztönözte a jószág szeretete is. Olvastunk olyan pásztorról, aki saját élete kockáztatásával mentette ki a jeges árba sodródó üszőborjút.

9

" De a gazdák is megbecsülték a jó pásztort, mert vagyonuk tekintélyes hányadát bízták ezek kezére s a jószágok gyarapodása nagyban függött a pásztorok jószándékától. Sokan hittek a pásztorok transzcendentális erejében. E kérdésről - csodálatosképpen - jegyzőkönyvek nem szólnak. (Elképzelhető, hogy a helyi bíróság maga se szívesen foglalkozott mágikus ügyekkel, melyekben valójában nem látott tisztán.) Élő adatközlők azonban sorra említenek olyan pásztorokat, akik haragosuknak a tinóját elsorvasztották. Híre járja, hogy az öreg Demeter egyet ásított, és megveszett a gulya. Az öreg Demeter - keresztnevére már nem emlékeztek adatközlőim - táltos hírében állott. 1953-ban 74 éves középparaszt adatközlőm vallotta, hogy édesapja látta egy alkalommal, amikor az öreg Demeter ingét levetette, a háta teljesen össze volt verve és azt mondta: „az éjjel nagyon verekedtek odafenn, de én voltam az erősebb". Vizsgája állítólag az volt, hogy fel kellett másznia egy magas fára, ahol egy darázs a szájába repült, így fentről leesett, de olyan ereje lett ezután, hogy rontani és gyógyítani tudott. Arról is beszéltek, hogy egyes pásztorok úgy meg tudták ütni ellenségük jószágát, hogy azon kívül semmiféle nyomot nem lehetett észrevenni, de néhány hét alatt megdöglött. Tudtak olyan pásztorról, aki „nagy fehér kutya" alakjában körülszaladta a falkát s e bűvös körön sem a jószág nem léphetett ki, se a kártevő farkas nem tudott áthatolni. Ilyen volt pl. a Nagyzomlinból származó Kiss József 1870 körül. Gazdaember mesélte, hogy a múlt század végén édesapjának a hamis kutyáját egy Erdei Mihály nevű öreg pásztor úgy elbűvölte, hogy az másfél napig - mindaddig, míg a bűvölet alól a pásztor fel nem oldotta - nem mozdulhatott el a helyéről. E jószágigéző pásztorok általában kedd és péntek éjjel tudtak „valamit csinálni". Más esetben volt bojtár mondotta el egykori gazdájáról, hogy az olyan erővel rendelkezett, hogy a falka mellett kint hagyott kutyáját hazulról, a kemence mellől irányította. Megesküdött rá, hogy egy viharos éjszakán az otthon tartózkodó öreg pásztor kiküldte kutyáját, aki körülfutotta a csordát s a csorda nem tudott tovább egy lépést se menni.

1

" E jószágigéző, farkasküldő, táltos hit sokkal erősebben él, mint azt első szemléletre hihetnénk. E históriákat néha olyan elemi iskolát járt, racionálisan gazdálkodó középparasztok mondták el, akikről senki nem feltételezné, hogy hisznek e mítoszokban. Persze a protestáns (református) hitben nevelkedett férfilakosság maga is szégyelli ezt a félelmet, éppen ezért, ha csak lehet, titkolja s rendszerint csak idősebb korban beszélnek róla, akkor is csak bizalmasabb körben. Mégis, a gazda és pásztor közötti kapcsolatban a gazdasági érdekek mögött ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért úgy jellemezhetnénk e kapcsolatot, hogy gazda és pásztor kölcsönös tartózkodással viseltet96 Tan. jk. 1732. 53. lap. 97 Pántya György nagyrábéi származású volt pásztor vallomása az előbbi Kis Józsefről. 384