A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

amennyiben a munkakezdések idejét már nem írták elő, csak a szabadulásokat, de élő adatközlők adatai alapján a rendszer lényegét még egészen világosan rekonstruálni lehet. Eszerint a földművelésnek olyan kampányszerű ritmusa alakult ki, mely olykor-olykor az egész falut megmozgatta. A szántás, vetés maga még nem okozott nagy, községi méretű - megmozdulást, de a szénakaszálás, a szénabetakarítás, az aratás, a hordás - vagyis a learatott gabonának a szérűre való behordása -, a XIX. sz. második felétől a tengeriszedés, kolompírásás az egész falut megmozgató munkafázisok voltak, annál is inkább, mert a nyomáskényszer ezen munkálatok elvégzésére alig néhány napot írt elő. Ezért ilyenkor az egész falu talpon volt, az iskolákban szünetet rendeltek el s ki-ki a hagyományosan kialakult családi munkamegosztás szerint bekapcsolódott a munkába. Különösen a szénabetakarítás volt érdekes kampányfeladat. Az egyéni gazdaságok munkafeladatait a családok maguk szervezték, a községi széna betakarítása azonban olyanféle kollektív munkamegosztást követelt, amely jobbágy faluban a földesúri robotmunkákra emlékeztetett. A szénahordás első reggelére - a tanács válogatása alapján - kijelölték a felügyelő esküdteket (akik miután a második bíró a „harmadolást" elvégezte, a szekereket irányították a megfelelő boglyákhoz), a kazalrakókat (az ehhez legjobban értő gazdák közül), a villásokat (akik a kazalrakásnál segédkeztek) rendszerint olyan szegényebb emberek közül, akik igával nem rendelkeztek, 'de volt nyilas kaszálójuk. (Ez bizonyos kitüntető bizalom volt!) A községi szénahordásból mindenkinek ki kellett vennie részét, aki a községi kaszálóból nyilast kapott. A munkakampány központja a városmajor volt, ahova a szénával rakott szekerek beérkeztek, néha össze is torlódtak. így itt az egész napos sürgés-forgás - mindenki segédkezni akart valamiben - az egész udvart betöltötte. Társas összefogással végezték a búza behordását is, ez azonban főként a rokoni csoportok (4-5 család) társulását jelentette s nem terjedt ki az egész falura. Bár - mivel a munka elvégzésének az ideje záros volt - lényegében egy időpontban a falu egészének mozgását jelentette. Hasonló nagy, az egész községet megmozgató esemény volt a XVIII. sz. végétől a tengeriszedés, majd a XIX. sz. második felétől - a szőlőskert megalapításától - a szüret. E nagy munkakampányok - amellett, hogy fontos társadalmi eseményeket jelentettek, legtöbbjükhöz folklorisztikus hagyományok is kapcsolódtak - kihatással voltak az állattartás periodikus fázisaira is. A mezőgazdasági munkakampányok idején a csordák, gulyák általában minimumra apadtak, mert minden igázható állatot hazavittek, igába törtek. A jószágok azonban táplálékuk zömét továbbra is a legelőről kapták, de ekkor a „kézből való legeltetés" és a kis csoportos legeltetés léptek előtérbe, amelyek lehetővé tették a folyamatos munkavégzést, ugyancsak a legelők maximális kihasználását. A földművelés rendszere tehát több vonatkozásban összefüggött a jószágtartással. 11. A szarvasmarha tulajdonság- és íajtajegyei A szarvasmarha elnevezései azonosak a táj népnyelvéből ismert kifejezésekkel. Ezek a következők: marha = szarvasmarha („Etesd meg a marhát!", „marhával szánt"). 356