A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

12. kép. Makkoló sertésnyáj telephelye. Gros, Bihar m. Románia ta az erdő ragadozóit, a pásztoroknak pedig némi meleget nyújtott. Hőgyes Imre beszámolóját megerősítette és kiegészítette a Debrecenbe származott öcscsének, Hőgyes Sándornak az elmondása, aki 1918-ban is volt makkoskondás az említett területen. A Sárrét déli részén is ismeretes volt a makkoltatás. Októberben a bihari hegyekbe hajtották el a sertéseket, nyáron pedig a Sárrét mocsaraiban tartották. 27e Kisszénásról a századfordulóig jártak el a bihari makkos erdőkbe."

7

' Nagyszalontán ugyancsak a mocsár és a makkos erdő tartotta el a sertéseket. A lakosság fő foglalkozása a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés volt."'

8 A Bihar és a Béli hegységbe József főherceg kisjenői (Arad m.) uradalmából is hajtottak fel sertéseket makkra.

279 A Bihar hegység és részei a Réz- és a Béli hegység távolabbi területekről hajtott sertésnyáj aknák is adott téli táplálékot. Nádudvarról a 19. század elejétől kialakuló földesúri majorsági gazdaságokból hajtottak el sertéseket októberben a belényesi koronauradalomba, illetőleg a nagyváradi püspökség birtokára. Ide egyrészt a hízásra szánt disznókat, valamint anyakocákat és süldőket is hajiották. Egy karcagi öreg pásztor 1930 táján a következőket mondotta el: „Eljártunk makkoltatni a hegyek közé Biharba és Bereg vármegyébe. Ott is szabad ég alatt teleltettünk. Fényes balta volt a mi fegyverünk, azzal 276 Gunda Béla: i. m. (Régi tűzhelyek . . .) 17. 277 Gunda Béla: i. m. (Néprajzi gyújtőúton.) 8. 278 Móczár József szerb..: Nagyszalonta, 1606-1906. (Nagyszalonta, 1906) 144-145. 279 Saját gyűjtésem. 324