A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

gyarhomorogon egy 1886-ban született idős ember azt mondotta el, hogy a Csáky-féle birtokról bérelt legelőre Belényes, Tárkány vidékére, október-no­vember táján, lábon hajtották el a sertéseket. Zsadányból ugyancsak Belényes vidékére jártak makkos erdőkbe (7. kép). 1967 áprilisában Okányban a szerencsés sors hozott össze Hőgyes Imre 75 éves kondással, aki 1906-ban, kisbojtár korában egy alkalommal járt mák­koló kondávál a Béli hegységben, a Gros és Hagymás községek közötti erdő­ségben. (Elmondását említett munkámban részletesen citálom.) A makkos er­dőt már nyár végén, kibérelték 6 hónapra, október elsejétől április elsejéig jár­hattak a makkos erdőn. Ha nagy hó esett, és a sertések a makkot nem tudták kikaparni a hó alól, akkor haza hajtották, majd tavasz felé ismét visszamentek és feletették a sertésekkel a még megmaradt makkot. Az árendált erdőt kör­ben megjelölték a fák törzsébe vágott jegyekkel. Itt sem az állatoknak sem pásztoraiknak karámjuk, kunyhójuk nem volt. Egy-egy területen csak egy-két, vagy csak néhány napig maradtak, majd tovább kellett vándorolniuk. A ko­váttélyt éjszakára úgy készítették el egy-egy nagyobb fa alatt, ahol nagyobb volt az udvar, hogy az állatok köré nagy tüzeket raktak (12. kép). Ez elriasztot­11. kép. Tölgyerdő a Hortobágy mellett a Malomháznál. Hajdú m. Ötvös János felv. 21* 323

Next

/
Thumbnails
Contents