A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

települt Sarkadon 1698-ban bepanaszoltak több lakost, mert a város erdejében makkoltatott.

267 Erdély peremvidékén, Bihar mellett Bereg megyében, elsősorban Munkács környékén, Dél-Erdélyben, leginkább a hunyadi vár tartozékain, valamint Krassó megyében is a Szörényi bánságban alakultak még ki - hasonló okok és természeti körülmények között - nagy sertéstenyésztő központok.

208 A 14-15. században is a sertéstenyésztés elsőrendű körzetei az Alföld és Erdély peremvidékén főként Bihar, Bereg, Ugocsa, Ung és Szatmár megyék területe. A síkságon csak ott találunk nagyobb erdőségeket, ahol víz is van. ,,E vizes tölgyesek, mocsarak hasznosítására elsőrendűen kínálkozott a sertés. Az e vidékeken lakó jobbágyok fejlett sertéstenyésztését bizonyítja, hogy a hatalmaskodások is leginkább a sertésekben okoznak kárt e vidék lakóinak. De igen nagy az egyes birtokosoknak az idegenek makkoltatása után szedett jövedelme is. E keleti mocsári erdők zónájához kapcsolódik a keleti erdős hegyvidék: Szatmár, Bihar és Erdély Szolnok-Doboka Torda hegyvidéke is, ahol a sertés mellett főleg juh és kecsketenyésztés virágzott" ~ írja a 14-15. századról Belényesy Márta.

169 A törökdúlás idejéről jegyezték fel, hogy Bihar megyében az ellenség elől bujkálok vadmalacokat fogdostak és azokat megszelídítve felnevelték.

2

'" 1580-ban Bihar megyében a töredékesen fennmaradt dézsmajegyzékek szerint is 5 370 sertést tenyésztettek, ami meglehetősen nagy szám.

2

'

1 A sertésállomány a 18. század közepén túlhaladja a többi nagy állat számát: 1735ben 25 708, 1743-ban 21 720, 1753-ban 31 688 és 1763-ban 44 408 a Bihar megyében tenyésztett sertések száma.

2

'

2 Az 1870. és 1895. közötti években az állatösszeírások szerint Bihar megye az első és a második helyen áll a sertések száma tekintetében a vármegyék között.

2

''

1 A Bihar megyei sertésmakkoltatásról és annak az Erdély peremvidékével való kapcsolatával, 1968-ban megjelent tanulmányomban részletesen publikáltam.

2

''

1 Ezért itt e problémával csak vázlatosan foglalkozom. A bihari tájon a korábbi századokban még egyrészt a községek saját erdőségeiben makkoltattak, a 19. században azonban már jórészt távolabbi makkosokba hajtották el nyájaikat. Derecskéről Homonna és Szima határába, bérelt legelőre jártak el. Kismarjából 1789-ben Hencidára hajtottak 400 sertést bérelt legelőre.

2

" A nagyváradi káptalannak Kismarja és Nagykereki határában elterülő birtokairól egészen az első világháborúig rendszeresen hajtottak fel sertéseket a Nagyváradon túli erdőségekbe. Nagykerekiből, a Csanádi-féle uradalom, a Farkas-patak völgyébe, Kiszomlinból a belényesi járásba, Dombrovicára, Mezőpeterdről, Körösszakálról Belényes és Arad vidékére, Köröstar jánból a Varasszó tanya erdős területére hajtottak el jelentős számú nyájakat makkra. Komádiban a községnek volt makkos erdője, ide járt a közös konda. Távolabbi területekre csak az Esterházy grófok uradalmi kondái jártak. Ma267 Márki Sándor: Sarkad története. (Bp., 1877) 148. 268 Wenzel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. (Bp., 1887) 333. 269 Belényessy Márta: i. m. (Az állattartás . . .) 53-54. 270 Márki Sándor: i. m. (Aradvármegye . . .) II. 251. 271 N. Kiss István.- 16. századi dézsmajegyzékek. (Bp., 1960) 1038. 272 Balogh János-Szendrey István: Bihar megye benépesülése a török hódoltság után. Magyar Történeti Tanulmányok I (Debrecen, 1967) 61. 273 Dorner Béla.- i. m. (A sertés Magyarországban.) 23-25. 274 Vö. Szabadfalvi József: i. m. (Makkoltatás és migráció . . .) 275 Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának időszakában. In: Szabó István szerk.: Agrártörténeti tanulmányok. (Bp., 1960) 89. 322