A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

ben szakadt meg. Kelet felé, az Érmeilék irányában ez az erdőség kapcsolatban volt Erdély szomszédos hegyeinek erdőivel. A Berettyó felső völgyét szegélyező hegyeket is tölgyesek borították. A rézaljí tölgyesek összeköttetésben álltak a Cserhát (az Ér és a Berettyó közötti terület) erdőivel.

260 A Berettyó és a Sebes-Körös között Hencidán volt a legnagyobb összefüggő tölgyes. Innen kisebb-nagyobb megszakításokkal Bojton, Bedőn át Ártándig húzódott, s innen a Sebes-Körösig áthatolhatatlan rengeteget alkotott. A 18. században Berekböszörmény, Körösszeg, Körösszakái határában még álltak bükkerdők. A 18. századi urbáriumok Tenke és Szalonta környékét Erdőhátnak nevezik. Hajdan e területet is hatalmas erdők fedték. A beláthatatlan tölgyes bükkerdők az Alföld felé a mocsarak emelkedésein folytatódtak. A szomszédos Béli hegyeken a tölgyesek és bükkösök az uralkodók. Bihar megye déli határán, a Fekete-Körös mellett fekvő Doboz községet is erdők vették körül. Békés megyében - egyébként - kevés az erdő, csupán Gyula, Vári és Doboz határában van összefüggő, nagyobb erdőség. Az erdőségek a fentiekben vázoltaknak megfelelő volt már az Árpád-kor folyamán is. Györffy György történeti földrajzában ugyanezen eredményre jutott.

261 Bihar megyében a legkorábbi történeti híradások két községhez, Ártándhoz és Dobozhoz kapcsolódnak. A nagy tölgyerdők mellé települt Ártándon már a 11. században is nagyarányú sertéstenyésztés folyt. 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki bencés apátság megalapításakor az alapítólevélben nekik adta a falut 120 háznépével. Évenként 12 ötéves disznót és 12 akó mézet kellett az apátságnak tizedképpen beszolgáltatniuk.

262 A bihari ispánság határszélén levő község a Sebes-Körösig terjedő nagy tölgyerdőben tartották sertéseiket. Ezenkívül még méhészkedéssel is foglalkoztak.

263 Régen Bihar megyéhez tartozott a mai békési Doboz község, amely hajdan ugyancsak nagy tölgyerdők közepén feküdt, s már a 11. században királyi sertéshizlalóhely volt. Ártándhoz hasonlóan ugyancsak I. Géza 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak megengedte, hogy a király sertéseivel ott makkoltatnak az apátság sertései is: „oedem modo super fluvium, qui vocatur Crys, in villa, quae vocatur Doboz, tres domus servorium, pocos S. Benedicti custodientium dedi cum terra eorum, quibus legem dedi constituti, ut quocungue porcus regius ad pastum ierit, illuc eant et porci abbatis S. Benedicti".

264 Az apátság jogát 1124-ben II. István erősítette meg, s II. Endre idején megszűnt mint királyi sertéshizlalóhely, de még 1273-ban is kanászfalu; s valószínű, hogy sokáig megmaradt a délbihari sertéstenyésztés egyik nagy központjának.

265 A Doboz környéki erdőségben történő sertésmakkoltatásra más községekből is vannak adataink. A mocsaras és tölgyes vidék határán fekvő Kötegyán 1713-as összeírása is megemlíti, hogy a községnek makkos erdője is van.

266 Az ugyanezen erdőség határán 260 Jakó Zsigmond: i. m. 7. kk. 261 Jakó Zsigmond: i. m. 9-13.; Györfíy István: Magyar nép - magyar föld. (Bp., 1942) 302-303.; Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. (Pest, 1855) IV. 58.; Györfíy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. (Bp., 1963) 569-571. 262 Györfíy György: i. m. 595.; Hunyady Ferenc: A kismarjai kerület községei. (Bp., 1936) 29-30.; Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. (Nagyvárad, 1883-1884) III. 196. 263 Jakó Zsigmond: i. m. 65. 264 Haán Lajos: Békésmegye hajdana. (Pest, 1870) 161. 265 Haán Lajos: i. m. 161. 266 Dankó Imre-Kor ék József: Kötegyán. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11 (Gyula, 1960) 26. 21 Déri Múzeum évkönyve 321