A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - G. Kapusi Erzsébet: Szabadkőműves tárgyi emlékek a Déri Múzeumban (Adatközlés)

G. Kapusi Erzsébet Szabadkőműves tárgyi emlékek a Déri Múzeumban (Adatközlés) A Déri Múzeum gazdag szabadkőműves gyűjteménnyel rendelkezik. A gyűjtemény három részletben került a múzeum tulajdonába: a feloszlatott debreceni páholyok anyagából, a Greiner Mihály-féle hagyatékból, valamint az utóbbi években gyűjtött, illetve vásárolt szabadkőműves emlékekből. Az alábbiakban a gyűjtemény néhány érdekes darabját mutatjuk be. Ezt megelőzően szólnunk kell röviden a szabadkőművességről, annak eredetéről, valamint a szabadkőműves jelekről, illetve szimbólumokról. A szabadkőművesség szövetségét az elnevezés, a külső formák, a kőfaragók, illetve a kőművesek középkori céhével kapcsolják össze. A templomépítés szolgálatában álló középkori szerzetesek az építőmunka szellemi vezetését, a szerzetenkívüliek pedig a kövek faragását, a falak felépítését vállalták. A kolostorok mellett építősátrat „lodge" - „Banhütte" állítottak fel, ebben helyezték el a szerzeten kívüli kőművesek a szerszámokat. A kőművesek a szerzetesek társaságának fejlesztő hatására magasabb műveltségre tettek szert. Később független társaságokba, páholyokba álltak össze. Tagjaikat a szerzetesek felavatásánál látott szertartások szerint vették fel. Titkos jeleket állapítottak meg, vallásos erkölcsös életet követeltek meg tagjaiktól. Ilyen páholyokból alakult a XIII. század közepén a nagy német kőfaragó szövetkezet. Később Bernben, Bécsben, Kölnben is keletkezett hasonló. A főpáholyok hatáskörét az 1459-ben kelt és legrégibbnek tartott szabályzat határozza meg. Az építőpáholyok a reformáció idején hanyatlásnak indultak, aXVIII-XIX. században egészen megszűntek. Angliában pedig már a XVI. század vége felé. A páholyok, hogy tekintélyüket megtarthassák, igyekeztek jóhírű, előkelő férfiakat bevonni soraikba. Ezek a tiszteletbeli kőművesek kitüntetésül kapták a szabadkőműves nevet. Az így átalakult páholyokban az építőművészet csak szimbolikus jelentőséget nyert, inkább a korszak akkori divatja szerint humanisztikus, bölcselkedő vizsgálódással foglalkoztak. Az első szabadkőműves nagypáholyt 1717. július 24-én négy londoni páholy alapította. James Anderson skót szerzetes, akit ezzel megbíztak, régi okiratok és könyvek alapján 1723-ban elkészítette a szabadkőművesség alkotmánytervezetét („The constitutions of the Freemasons" címmel). Ez alapját képezi a későbbiek során a szabadkőműves alkotmányoknak. A szabadkőművesség ez új alakjában gyorsan elterjedt mindenütt, Párizsban 1725, Prágában 1726, Pozsonyban 1749, Pesten 1770-ben alakult meg. A szabadkőművesség törekvéseiben, főszertartásaiban egységes volt, rítusaiban azonban az idők folyamán eltérés mutatkozott egyes főhatóságok között. 265