A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Dávid Zoltán: Az 1738/43. évi pestis pusztítása Bihar megyében

betegek ruháit és ágyneműit a kapukon kívül elégették, bútoraikat erős lúggal lemosták, majd a lúgot egy gödörbe öntötték és elföldelték. Mindez rendkívül szemléletesen és ízesen olvasható Bojt község bíráinak a pestis elmúltával kibocsátott testimoniális levelében, melyhez hasonlót általában valamennyi község kiadott fertőzésmentességének hivatalos bizonyságául. íme szó szerint a Károlyi Levéltárból származó irat: „Mi Böjti Birák közönségesen recognoscalván testimonio praesentium adgyuk tudtára mindeneknek akiknek illik ez mi levelünknek rendiben, hogy ín Anno 1739 Die 11 Mensis 8-bris, az Ur Istennek eő Szent Felségének Ítéleti és pestises Csapása Helységünkben férkezvén, et usque diem 9-num Mensis Marty Anni modo curentis uralkodott, mely megszűnvén a die notata alhatatoson minden nemű pestises betegség annyivalis inkáb halott nélkül az Contumatiat el töltöttük: azon tul penig hátra lévén még az emundationak 21 napjai azokat ekeppen végeztük, hogy tudniillik azon 21 napok alatt az pestises házakat szüntelen füstöltük, ujj onnan ki mazoltattuk, az pestises meg holtaknak és abbul ki gyógyultaknak el maradott köntösöket (kiket mosás és szellőztetés által nem lehetett kitisztítani) meg égettettük, ágybéli eszközöket pedig és fejér ruhákat szüntelenül mosattuk és szellőztettük, akképpen az emundationak napjais minden pestises veszedelem nélkül el múlván Helységünknek tiszta és minden suspitio nélkül való hirérül adjuk ezen szokott elő pecsétünkkel coroboralt testimoniális levelünket. Datum Bojt Die 10 Maji 1740 Fő Biró Kis István Esküt Társaimmal edgyütt." Természetesen a lakosság nem könnyen fogadta el a szigorú korlátozásokat, különösen, ha eredményeik sem mutatkoztak azonnal. Ellenszegülésük gyakran nyílt lázadásba torkollott, mint Debrecenben 1739. augusztus 30-án, ahol a több napig tartó heves harcokat elsősorban az váltotta ki, hogy a temetési szertartásokra vonatkozó tilalom következtében nem tudtak szeretteiktől méltóképpen elbúcsúzni.

11 Szomorú elégtétel volt a város vezetőinek, hogy a házaikból kicsődülő népesség mozgolódásainak hatására a halálozások száma ijesztően megugrott. A Debrecenben meghaltak száma egyébként régóta ismeretes. Weszprémi táblája nyomán

12 városi monográfiájában Szúcs István is megemlékezett a pestisről, közölve az elhaltak számát.

13 Kiss Ernő részletes feldolgozásában a halálozások naponkénti adatain kívül levéltári adatok alapján mind a járvány előzményeivel, mind lefolyásával részletesen foglalkozott.

14 Ha most mégis visszatérünk a debreceni pestis adatainak vizsgálatára, azt két fő szempont indokolja, Az első, hogy a Károlyi család levéltárából előkerült a pestis áldozatait napról-napra név szerint felsoroló eredeti kötet,

15 amelynek segítségével 11 Kiss E.: Pestisjárványok pusztításai Debrecenben. Közegészségügy, 1931. 12 Weszprémi S.: Succinta Medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia. T. I-IV. (Lipsiae et Viennae 1774-1787) T. IV. 477. Összesen 8697 halálesetet tüntetett fel, adatai 1740. március 14-ig terjedtek. 13 I. m. 772. 14 Eredményei szerint a járványban meghaltak végső száma 8648 volt. Forrása ugyancsak Weszprémi táblája, melyet hasonló formában közölt, de csak az 1740. január 31-ig meghaltakat. 15 Pestisre vonatkozó iratok: Bihar megye. A kötet címe: „Specificatiója Nemes Szabad Királyi Debreczen Városában a die 16 May 1739. usque 31. Januarii 1740. inclusive, tudni illik az infectiónak kezdetétül fogva szünéséig Pestisben avagy egyéb nyavalyákban kik, mikor, micsoda neműek, és edejüek holtának meg és száma a Házaknak, mellyékben az egész városon infectus beteg avagy halott nem volt." A kötetet Pándi János jegyző hitelesítette. 13 Déri Múzeum ékönyve 193