A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Dávid Zoltán: Az 1738/43. évi pestis pusztítása Bihar megyében

az eddigi közléseknél részletesebb adatokat nyerhettünk. Az adatok közzétételének másik nyomós oka, hogy a forrás tanulmányozása során kiderült, miszerint az eddig idézett 8697, illetve 8648 főről szóló halálozási adat nemcsak a „mirigyben", hanem a fertőzés kezdetétől a zárlat feloldásáig tartó kilenc hónap tartama alatt a legkülönbözőbb betegségekben meghalt személyek összes számát adta meg.

16 A betegségek, valamint a nemek szerinti megoszlást feltüntető adatokat az 5. sz. tábla tartalmazza. A naponként név szerint bejegyzett halálesetek feldolgozásával megállapíthatjuk, hogy Debrecenben 1739. május 16. és 1740. január 31. között a pestisben meghaltak száma 7893 volt. Bár ez némileg alacsonyabb az eddig ismert eredményeknél, még mindig rendkívül magas érték, mely a város korabeli lakosságának számához viszonyítva mintegy 30-40 százalékos pusztulást jelent. Az egyéb betegségekben elhaltak száma a bejegyzések szerint 752 volt, közülük legtöbb adat az egy éven alul elhalt csecsemők rovatában található. A halál okának ugyan legtöbbször ezeknél is nyavalyatörést írtak be, ezeket mégis külön kellett választani az egy éves kornál később jelentkező hasonló betegségtől, mert a csecsemőkorban e halálnem tartalma és jelentése más volt. A halál okának megjelölése egyébként sem volt különösen pontos. Ezért kerültek sokan az „egyéb" rovatba, ahol a legkülönbözőbb halálok szerepeltek. (Főfájás, bélfájás, szívfájás, gutaütés, pokolvar, hosszas sínylődés, rettegés, dagadozás, vérfolyás, „fene ette" stb.) Talán pontosabb volt a tüdőbaj megállapítása és világosan elhatárolhatók voltak a balesetek is, melyek között legtöbbször a „kerék járta el" szerepelt, míg egy-két esetben a „farul esett le" és „villába esett" bejegyzés szerepelt. Meglehetősen magas volt a gyermekszülésben meghalt nők száma is. A halálozások nemek szerinti megoszlásának érdekessége, hogy valamivel több férfi halt meg mint nő. Itt kell megemlékezni arról a bejegyzésről, mely a halottak név szerinti felsorolása után áll és arról tudósít, hogy október 6-án „egy uczábul a temető commissarius a cédulákat, melyeken a holtak száma és neve feljegyezve volt, elvesztette és a nevek oda fel nincsenek beirva." Ez az oka, hogy a halottak összes száma 23-mal nagyobb, mint a férfi-nő rovat együttes összege. Ugyanitt olvasható egy másik fontos közlés, miszerint „A házaknak, melyekben az egész városon semmi infectus beteg avagy halott nem volt, száma № 141." Ha számításba vesszük, hogy az első népszámláláskor a városban talált 3799 ház nagy része már 1739-ben is állott, ez az adat is beszédesen vall a pestis pusztításának nagyságáról. Debrecen népének XVIII. századi vitalitását jelzi, hogy e hatalmas veszteséget nagyobb beköltözések nélkül, pusztán a természetes szaporulat útján aránylag gyorsan kiheverte, hiszen 1785-ben 30 064 lakosával az ország legnépesebb városa volt. 16 A debreceni pestis adatait különben az utóbbi években kétszer is felfedezte: Horváth R. •. Quelques données inconnues sur la mortualité de la pesté de Debrecen (1739-40) et celle du cholera en Hongrie (1831, 1866, 1872-73.) Bulletin de l'Institut International de Statistique 33

е Session - Paris 1961. - La statistique de la peste de Debrecen (173940) et du cholera de Pest (1831) en Hongrie et leurs consequences sociales. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica. Tomus IX. Fasc. 4. (Szeged, 1962) - Bár idézi Szűcs István megfelelő lapszámát, Weszprémi adatait eleddig ismeretlennek jelzi, holott Szűcs maga is őrá hivatkozott. Sem Kiss Ernő 10 folytatásban megjelent alapos tanulmányát, sem Magyary-Kossa alapvető művének számos ide visszanyúló hivatkozását nem idézte. Közléseiből kitűnik, hogy a Hajdú-Bihar megyei levéltárban és a Károlyi levéltárban őrzött, Debrecenről és Bihar megyéről valóban számos „ismeretlen" adatot tartalmazó levéltári anyag sem került kezébe. 194