A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területének XIV–XV. századi település- és birtoklástörténeti képe

Módy György A MAI HAJDÚ-BIHAR MEGYE TELEPÜLÉS- ÉS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETI KÉPE A XIV-XV. SZÁZADBAN A XIV. században vizsgált területünkön fontos birtoklástörténeti és településtörténeti változások állottak be. A korábban jelentős nagy nemzetségek, illetve az azokból származott családok nagy része szembeszállt I. Károllyal. Bukásuk után elkobzott birtokaikból a királyhű, részben új arisztokrácia nyert adományokat. A debreceni uradalom megteremtője, Dózsa már 1311-ben megkapta fiúutód nélkül elhalt nagybátja, Debreceni Rofoin örökségeként a gáborjáni uradalmat. Derecskét, Macsot és Tornát. Még halála előtt a debreceni uradalomhoz csatolta a hűtlenségbe esett Ákos nembeliek birtokai közül Monostorpályit. Adományt kapott Fegyvernekre, Somára, Cucára és birtokrészekhez jutott Halápon. 1317ben kapta meg feltehetően a tatárjárás után újra jelentősebb Böszörményt és Szoboszlót. Adományt kapott Hadházra is, de azt életében elfoglalni nem tudta. Böszörmény heti vásártartási jogot feltehetően ő alatta kapott, amit 1325-ben ideiglenesen elvesztett. A Dózsafiak szerezték meg 1328-ban Mátát, kiegyeztek a Gutkelednembeli birtokosokkal Hadházra vonatkozóan. Az 1350-es évekre a debreceni uradalomhoz került Téglás, Bigécs, később pedig Buzita is. Területünk későbbi birtoklástörténeti változásai is szoros összefüggésben vannak a hatalmas kiterjedésű debreceni uradalom, illetve egyes részeinek sorsával. A XIV. század második felében, különösképpen is az utolsó évtizedben, a sokszor megülésük óta folyamatosan lakott és a tatárjárás után is újratelepedett falvak egy része elnéptelenedik. Ennek csak részben lehet okát találni az először 1349-ben fellépett nagy járványban, mely a század utolsó harmadában még többször pusztított. A XIII. században újból meginduló prédium-kialakulás ellentétes folyamatára kell inkább gondolnunk. A kisebb határú, kedvezőtlenebb gazdálkodási körülmények között levő, erőtlenebb népességű települések részben maguktól elnéptelenedtek, részben földesuraik telepítették át a jobbágynépességet más falvaikba. A XIV-XV. században is születtek új települések, elsősorban falukettőződéssel, mint ahogyan a XIII. században is (pl. Tursámson és Szalóksámson). Ezek nagy részéről azonban a rendelkezésre álló kevés adat még azt sem bizonyítja, hogy tényleges falvak voltak-e, vagy csupán virágkorukat túlélő késői prédiumok. E bizonytalan jellegű és életidejű településgyarapodással szemben már a XIV-XV. század fordulójára elnéptelenedtek az olyan kisebb települések, mint Árkusd, Bigécs, Cuca, Csehi, Szentdemeter (a hadházi határon), Himes, Balmaz, Cégény stb. Pedig ezek mind Árpád-kori megülésúek voltak és adataink szerint a tatárjárás után is jó néptartó helyek. Ugyancsak prédiumként - ebben a korban már pusztát jelent - említik később a következő falvakat: Szalóksámson, Szabolcs, Csecs, Dr-s egyháza. Miréte. Z?m, Homorog, Máta és Szentmargita. Az utóbbi négy falu később újból benépesült. A későn feltűnő és kevés adattal szereplő települések közül is Szent János vagy Üjlak 1411-ben, Ároktelke és Szentpáltelki 1429-ben, Ondódtelke 1435-ben, Kamarástelke 1452-ben és Latóháza 1456-ban már mint pusztabirtok szerepel. Tehát korábbi települések elnéptelenedésének és kis számú újabb település létrejöttének az ellentétes irányú folyamatából mindenképpen a tényleges falvak számának csökkenése eredményeződött. Feltűnő, hogy a Hortobágyon és a Dél-Nyírségen különösen sck falu pusztásodott el. Ezeknek a határát szinte majdnem egészében a debreceni uradalom, majd Debrecen városa szerezte meg. Amikor a Debreceni család fiúágon kihalt a hatalmas uradalmuk a királyra szállt. 1405-ben Zsigmond Debrecennek már mint királyi városnak adja Buda szabadságait és évenkénti kétszeri országos vásár tartásának jogát. 1411-ben Lazarevics István, 1429-ben Brankovics György rác despotáké lesz Debrecen, valamint Böszörmény és Újváros mezővárosok és a korábbi debreceni uradalom tizenkét faluja és kilenc prédiuma. Az uradalomból először Böszörményt szerezte meg Hunyadi János (1446-ban 120 portája van) majd 1450-ben az egész uradalom a kezére kerül. Halála után Mátyásé, majd Szilágyi Erzsébeté, 153