A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Módy György: A mai Hajdú-Bihar megye területének XIV–XV. századi település- és birtoklástörténeti képe

ő pedig unokájára Corvin Jánosra hagyatékolta. Területünk fejlődésében - nemcsak Debrecenre és a debreceni uradalomra gondolunk - a Hunyadiak korszaka éppen olyan jelentős, mint a Debreceni családé. A Dózsa és fiai által állandóan nagyobbított uradalmat a Hunyadiak még tovább gyarapították. így került 1452 és 1477 között az uradalom tartozékai közé Nagyléta, Gáborján, Szentpéterszeg, Keresztúr, Tótfalu, Boldogasszonyfalva és Bagota, Papegyháza, Salamon, Pródegyháza prédiumok. A bihari részeken a Kismarjai család birtoklása zavartalan volt, az Ákos nemzetség egy másik ágából származó Álmosdi Csire és Pocsaji Pályi családokkal együtt tizenhárom faluban birtokosok. A Bajomi (Bajoni) család Bajom várából igazgatott uradalmára 1412ben pallosjogot nyert és új egész, illetve részbirtokokat kaptak a Hortobágyon (Zám, Derzsegyháza, Ohat, Egyek), Püspökladányban, Földesen, Sápon, Szóvá ton, Egyeken, Derecskén és Fejértón. A valamikori herpályi uradalom - éppen úgy mint a már említett gáborjáni - a XV. század első felére részbirtokosok között oszlott meg. A magvaszakadt Domoszlói család részeinek új birtokosaiként tűnt fel Biharban a Rozgonyi család. Herpályi uradalmakhoz ekkor Újfalu, Kengyel, Szentkozmadamján, Szentdemeter és Andaháza tartoznak. Az ősi eredetű bihari középbirtokos családok közül továbbra is jelentős szerepet visznek az Ártándiak, Bojtiak, Tordaiak és Pércsiek. Egész vagy részbirtokaik Ártándon, Bojton, Zomlinban, Kerekiben, Guszáron, Hencidán, Peresen, Bánkon, Szepesen, Pácon és Ebesen vannak. A XIV. század vége óta birtokos vidékünkön a nem innen származó Csáki család Adorján vár tartozékaként Újfalut, körösszegi váruk tartozékaként Berekböszörményt, Darvast, Komádit, Apátit, Homorogot bírják és részeket Csökmőn és Irázon. Csökmőn részbirtokos a váradi káptalan, birtokuk Nagyzomlin, a váradi püspökségé pedig Báránd és Derecske. Az egri káptalan pedig a Perényiekkel részbirtokos Polgáron és a mellette fekvő Csősz prédiumon. A nyírségi, valamikor hatalmas Gutkeled-uradalmak megmaradt részei a nemzetségből kisarjadt családok kezén voltak a XV. században is - egész vagy részbirtokként /Vdony, Ábrány, Herpály, Nagygut, Kisgut, Hadház, Acsád, Dorog, illetve Ohat, Egyek Herpály. Nádudvar, Vámospércs. A Debreceni család leányági örökösödési vonalán de korábbi kis birtokaik révén is földesurak - a legtöbb faluban csak részbirtokosokként - a Szakolyi, Zeleméri, Telegdi, Szepesi, Parlagi, Csaholyi családok. Mellettük néhány középbirtokos család is szerephez jut, mint a területünkön ősi birtokos Petri Derzsek, Sápiak és Földesiek. Mint mondottuk a XV. század során a települések koncentrációját és az egész kis lélekszámú falvak felszívódását figyelhettük meg. A XV. századi források egyre több és több korábban lakott helységet írnak le mint prédiumot, állandó népesség nélküli pusztabirtokot. Ugyanakkor igen jelentős a gazdasági fejlődés, mely nemcsak a terület vitathatatlan gazdasági-politikai központjára Debrecenre terjedt ki, hanem jó néhány település lépett már a XV. század első felében a mezővárosi fejlődés útjára. A debreceni vásárokon cserélik ki áruikat Erdély, az Alföld és a Felvidék kalmárai, a kézműipar már 5-6 céhbe tömörült. Különösen híres a gyapjú- és bőrfeldolgozó ipar, melynek nyersanyagát a debreceni uradalomhoz tartozékként került pusztabirtokokon tartott állatok szolgáltatják, részben pedig Debrecen vásárolja fel a környék állatállományát is. Lakosságát a XV. század derekán 2200 főre tehetjük. Böszörmény is már az 1440-es években mezőváros, népessége 1446ban 600 lélek körül lehetett. Szentgyörgy-Macs szintén oppidum, 1452-ben lakóinak száma kb. 290, 1458-ban országos vásárát említik. Mezővárosi kiváltságokkal élt hosszabb-rövidebb ideig Berekböszörmény, Újváros (1471) Csege (1490) és egy-egy adat oppidumként sorolja Szoboszlót és Hadházat is (1484). A mezővárosok lakosságának növekedése nemcsak a természetes szaporodástól függött, hanem a jobbágy költözési szabadságától is. A nádor 1407-ben tudtára adta Bihar és Szabolcs megye földesurainak, hogy Debrecenbe költöző jobbágyait tartozásaik megfizetése után kötelesek elengedni. Közel félévszázaddal későbbi adatból tudjuk, hogy jobbágyok a terragium lefizetése nélkül is beköltöztek a városba. Igaz ebben az esetben földesuraik erővel kényszerítették őket vissza. A falvak átlagos népessége is emelkedni látszik a rendelkezésre álló kevés adat óvatos általánosításából. Ennek a magyarázata pedig a természetes szaporodástól függetlenül abban rejlik, hogy éppen a XV. század során sok korábbi kis település felszívódik a legközelebbi nagyobb faluba. A század utolsó éveiben így a falvak átlagos lélekszámát 170-400 között kereshetjük. 154