A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

Ezzel nem tagadjuk azt, hogy szükség van arra, hogy mint embereket is életszerű közelségbe hozzuk elődeinket, de ez a tudománytörténetnek egy más jellegű ágát képezhetné. A „gyakorlati célú" tudománytörténet sem szürkülne gondolkodó gépek mechanizmusát tárgyaló sematikus adathalmazzá, az élő emberek létrehozta eredményekből nem vonná ki éppen az életet. A tudománytörténet művelése kétszeres hibalehetőséget is rejt magában. Nemcsak magát az egyes korszakokból származó anyagot kell értékelnünk, hanem magát a leletek feldolgozóját is. Az előbbi helytelen megítélése szinte törvényszerűen hozza magával az utóbbi vizsgálatánál kialakuló már eleve hibás nézőpontot. A realitások talajára való helyezkedést Banner János professzor alábbi gondolatai képviselik: „A tudomány és az emberség mérésére nincs mérték. Mindegyik lehet sok, lehet kevés, de értékét - jól-rosszul - csak olyan viszonylagos összehasonlítás adhatná meg, amely abszolút mértéket semmi esetre sem jelentene. Ezen a két téren mindenkit csak a maga mértékével szokás mérni, mert a tudománynak nincs archimedesi törvénye . . ,"

2 Nem szeretnénk az utóbbi két évtized tudományosságának abba a gyakran megismétlődő hibájába esni, amely az 1945. előtti nemzedékek alkotásai felett „polgári" jelzővel és egyes izmusok, irányzatok neveivel egyoldalúan megbélyegezve bizalmatlanságot fejlesztettek ki a régi szerzők munkáival szemben az új tudósnemzedékekben és egyesek arra a ferde vonalra tértek, hogy minden áron a régi - sok esetben helyes - megfigyeléseknek is az ellenkezőjét akarták bebizonyítani. II. Tanulmányunk felépítésében a következő módszert alkalmazzuk: a Posta Béla személye körül kialakult kutatógárda munkásságát nem személyekre bontva tárgyaljuk, hanem az egyes korszakokra vonatkozó kutatásokat - függetlenül a kutatók személyétől - csoportosítjuk. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes emberek munkáját elszemélytelenítenénk. Elsősorban Posta Béla és iskolájának 1910-től 1919-ig terjedő kutatásait tekintjük át. Azt az időszakot, amikor már Posta Béla egy évtizedes munkája eredményeképpen kialakult egy fejlődőképes múzeum tehetséges fiatal kutatógárdával és megindult a tíz éven át megjelenő folyóirat, a „Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából". Korántsem akarunk azonban 1910 és 1919 mint zárt időhatárok között maradni. Tárgyunkra különösen érvényes az a megállapítás, hogy előzmények és utóhatás tisztázása nélkül egy folyamatot nem lehet helyesen értékelni. A folyóiratnak nemcsak a Pósía-iskola tagjai írta tanulmányaival foglalkozunk. Természetesen elsősorban ezek képezik vizsgálatunk tárgyát, de az iskolához nem tartozó szerzők munkássága sem hagyható figyelmen kívül. Egyrészt mert e művek is Posta Béla tudományszervező tevékenységének bizonyítékai. Másrészt pedig célunk azt bemutatni, hogy a kolozsvári régész csoport tíz esztendős tevékenysége Erdély történetének egyes korszakait milyen mértékben világította meg. Tehát meg akarjuk rajzolni a tíz éves tevékenység nyomán Erdélyről kialakult történelmi képet, s ehhez a folyóiratban közölt valamennyi tanulmány felhasználása szükséges. 2 Banner uo. 44. 118