A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

Csorba Csaba Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok" I. „Minden profeszor értékét a saját tudományos és társadalmi munkáján túl annak a tudományos és közéleti munkának jelentősége adja meg, amelyet tanítványai munkái jelentenek - elmúlása után is... Röviden: egy helyben topogást vagy előrehaladást jelent-e ez a munka, illetőleg annak eredménye?"

1 írja Banner János professzor, az egyetlen még élő és alkotó tudós azok közül, akik magukat Posta Béla tanítványának vallják.* A fentiek tanulmányunknak mintegy a mottóját és vezérelvét jelentik. Célunk ugyanis az, hogy a magyar régészeti kutatás egy korszakáról, ill. annak egy részéről nyújtsunk - teljességre nem törekvő - áttekintést. A magyar régészeti tudomány történetével foglalkozó művek száma igen csekély, s ez több szempontból befolyásolja tanulmányunk jellegét. Minden tudományos mű - így a régészetiek is - többnyire azzal kezdődnek (vagy mindenképpen kitérnek arra), hogy a szerző által választott témakörrel addig kik foglalkoztak, s munkásságuk mennyiben hasznosítható a felvetett kérdések megválaszolásában. Tehát a gyakorlati munka során minden kutatói egyúttal bizonyos tudománytörténeti munkásságot is fejt ki. Az esetek többségében az elődök munkásságának mindössze egy-egy töredéke szükséges - például valamely részletkérdés kapcsán - az illető kutató számára. Viszont a keresett adat kritikai értékeléséhez sok esetben az azt közlő tanulmányaink jelentős része átbúvárlására van szükség, hogy az azokban talált eredmények és a hozzá vezető módszerek ismeretében a bennünket érdeklő adat hitelességét megnyugtatóan tisztázhassuk. Fenti munka esetenként rendkívül hosszadalmas és időtrabló lehet. Éppen ezért célszerűnek látszik egy olyan jellegű tudománytörténet kidolgozása, amely egyes kutatóknak elsősorban munkamódszereit, egyes műveit elemzi, kimutatva, milyen eredményeket értek el és melyek voltak azok a tényezők, amelyek látásmódjukat meghatározták. Vagyis ez a tudománytörténet nem az egész embert, hanem inkább csak a tudóst, az alkotó elmét mutatná be. Célja a tudományos gyakorlati munka megkönnyítése, gyorsítása, egy minden öncélúságtól mentes „kézikönyv" létrehozása lenne. Az általunk „gyakorlati célúnak" nevezett módszer első pillantásra talán kegyeletsértőnek, egy-egy munkában eltöltött élet durva vulgarizálásának hat. Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó. Azzal, hogy egyes kutatók ill. kutatócsoportok munkásságát a fenti módon feldolgozzuk, az általuk elért eredményeket még könnyebben hasznosíthatóvá tesszük - ez jelenti az igazi megbecsülésüket ! 1 Banner 1961. 44. * Azóta már ő is meghalt, 1971-ben. (Tanulmányunk 1968-ban íródott.) 117