A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: A Severusok és Dácia

a tartomány észak-keleti határairól (Sinpaul-Homoródszentpál); egy másik kőemlék, Miciából (Vetél-Veczel), a cohors II Commagenorum fürdőjének helyreállítását örökítette тед. м Azok a feliratok, amelyeket a tartomány kü­lönböző határszakaszain, lasdius Domitianus 65 helytartósága idején segédcsa­patok állítottak a császárnak és Iulia Mammaeanak, talán inkább a lojalitás megnyilatkozásának tekinthetők, s így elsősorban politikai hátterük lehet. 60 Mindenesetre feltűnő, hogy a provincia helytartói közül dáciai feliratokról 222 és 235 között eddig egyedül lasdius Domitianust ismerjük név szerint - összesen négy, auxiliák által emelt feliratról. 67 Jellemzőnek tarthatjuk még az egyes személyek által a császár salusáért dedikált kőemlékek szinte teljes hiányát 68 - az esetben is, ha feltételezzük, hogy az ilyen feliratok legalábbis jelentős részét - vagy többségét - később megsemmisítették. Alexander Se­verus Dáciában sem lehetett népszerű, 69 s valószínűleg ezzel magyarázható a kormányzat fokozott gondja a tartományi császárkultusz propagálására. 70 Nem zárható ki, hogy a császári társadalompolitika, hasonlóan Pannóniához, itt is nagymértékben számított a lakosság keleti eredetű rétegeinek támoga­tására, annál is inkább, mivel Dácia városi népességének jelentékeny részét a II—III. században valóban orientálisok - szírek és kisázsiaiak - alkották. Figyelmet érdemel ebben a vonatkozásban a tartományi főváros, Sarmizege­tusa metropolis címe, amely kimutathatóan először 222 és 235 között tűnik fel a feliratokon. Másfelől arra kell gondolnunk, hogy a központi kormányzat propagandája Dáciában még a keletiek körében sem ért el számottevő ered­ményt. С Daicoviciu 71 vizsgálatai szerint Dácia határait Severus Alexander évei­ben nem fenyegette súlyosabb kimenetelű barbár népmozgalom, s hasonló eredményre jutott Pannónia korabeli katonai történetének tanulmányozásá­val kapcsolatban Fitz J. is. 72 Dácia és a két Pannónia határaira az utolsó Severus alatt még a viszonylagos nyugalom volt jellemző, mégis nehezen hihető, hogy a Maximinus Thrax és III. Gordianus idején kirobbant nagy há­borúkat 73 előidéző népmozgalmak legalább is a 230-as évek elejétől ne érez­tették volna hatásukat tartományunk térségében - főként az északi és keleti 64 ACMITr 1930, 35, 1. sz. - AE 1903, 66. - A. Stein, i. m. 70. 65 PIR 2 I 12.; A. Stein, i. m. 69 sk. 66 A. Stein, i. m. 69 sk. ; PIR 2 I 12.; az AE 1950, 16.-hoz ld. újabban N. Gostar, Analele Stiintifice ale Univ. „Al. I. Cuza" din Iasi (SN) Sect. Ш. a Istorie. 15 (1969) Fase. 1. 21 skk. A feliratok lelhelyei és az állítók: Ilisua (Alsó-llosva) ala Frontoniana Alexand­riana (2 felirat), Mehadia (Ad Mediám) coh. III Delmatarum Alexandriana eq. c. R. p. f., Risnov (Barcarozsnyó) coh. VI nova Cumidavensium Alexandriana (?), Vö. M. Mactea, AISC 4 (1941-1943) [Sibiu, 1944] 234 skk. 67 Vö. A. Stein, i. m. 68 skk.: Dácia helytartói Severeus Alexander alatt. - (Ti. Iulius?) Pollienus Auspex dáciai legatio-járól legutóbb G. Altöldy, Fasti Hispanienses. (Wiesba­den, 1969) 53 skk., kül. 56. 68 Vö. CIL III 950 (?), AE 1903, 69. concilium III Daciarum, CIL III 7955 Aug. lib. tabula­rius prov. Dac. Apul. 69 Vö. G. Altöldy, Acta Ant. Hung. 6 (1958) 192 skk.; A. Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9 (1962) 565. 70 Vö. C. Daicoviciu, AMN 3 (1966) 153 skk.; Ballá L., Könyv és Könyvtár (Debrecen) 7/2. (1969) 24 skk. 71 С. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 241. 72 J. Fitz, i. m. (35. j.) 106 skk. 73 L. Barkóczi, Intercisa II. (Bp. 1957) 523 skk. ; C. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 241 skk. 7 Déri Múzeum évkönyve 97

Next

/
Thumbnails
Contents