A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: A Severusok és Dácia

a tartomány észak-keleti határairól (Sinpaul-Homoródszentpál); egy másik kőemlék, Miciából (Vetél-Veczel), a cohors II Commagenorum fürdőjének helyreállítását örökítette тед.

м Azok a feliratok, amelyeket a tartomány különböző határszakaszain, lasdius Domitianus

65 helytartósága idején segédcsapatok állítottak a császárnak és Iulia Mammaeanak, talán inkább a lojalitás megnyilatkozásának tekinthetők, s így elsősorban politikai hátterük lehet.

60 Mindenesetre feltűnő, hogy a provincia helytartói közül dáciai feliratokról 222 és 235 között eddig egyedül lasdius Domitianust ismerjük név szerint - összesen négy, auxiliák által emelt feliratról.

67 Jellemzőnek tarthatjuk még az egyes személyek által a császár salusáért dedikált kőemlékek szinte teljes hiányát

68 - az esetben is, ha feltételezzük, hogy az ilyen feliratok legalábbis jelentős részét - vagy többségét - később megsemmisítették. Alexander Severus Dáciában sem lehetett népszerű,

69 s valószínűleg ezzel magyarázható a kormányzat fokozott gondja a tartományi császárkultusz propagálására.

70 Nem zárható ki, hogy a császári társadalompolitika, hasonlóan Pannóniához, itt is nagymértékben számított a lakosság keleti eredetű rétegeinek támogatására, annál is inkább, mivel Dácia városi népességének jelentékeny részét a II—III. században valóban orientálisok - szírek és kisázsiaiak - alkották. Figyelmet érdemel ebben a vonatkozásban a tartományi főváros, Sarmizegetusa metropolis címe, amely kimutathatóan először 222 és 235 között tűnik fel a feliratokon. Másfelől arra kell gondolnunk, hogy a központi kormányzat propagandája Dáciában még a keletiek körében sem ért el számottevő eredményt. С Daicoviciu

71 vizsgálatai szerint Dácia határait Severus Alexander éveiben nem fenyegette súlyosabb kimenetelű barbár népmozgalom, s hasonló eredményre jutott Pannónia korabeli katonai történetének tanulmányozásával kapcsolatban Fitz J. is.

72 Dácia és a két Pannónia határaira az utolsó Severus alatt még a viszonylagos nyugalom volt jellemző, mégis nehezen hihető, hogy a Maximinus Thrax és III. Gordianus idején kirobbant nagy háborúkat

73 előidéző népmozgalmak legalább is a 230-as évek elejétől ne éreztették volna hatásukat tartományunk térségében - főként az északi és keleti 64 ACMITr 1930, 35, 1. sz. - AE 1903, 66. - A. Stein, i. m. 70. 65 PIR

2 I 12.; A. Stein, i. m. 69 sk. 66 A. Stein, i. m. 69 sk.

; PIR

2 I 12.; az AE 1950, 16.-hoz ld. újabban N. Gostar, Analele Stiintifice ale Univ. „Al. I. Cuza" din Iasi (SN) Sect. Ш. a Istorie. 15 (1969) Fase. 1. 21 skk. A feliratok lelhelyei és az állítók: Ilisua (Alsó-llosva) ala Frontoniana Alexandriana (2 felirat), Mehadia (Ad Mediám) coh. III Delmatarum Alexandriana eq. c. R. p. f., Risnov (Barcarozsnyó) coh. VI nova Cumidavensium Alexandriana (?), Vö. M. Mactea, AISC 4 (1941-1943) [Sibiu, 1944] 234 skk. 67 Vö. A. Stein, i. m. 68 skk.: Dácia helytartói Severeus Alexander alatt. - (Ti. Iulius?) Pollienus Auspex dáciai legatio-járól legutóbb G. Altöldy, Fasti Hispanienses. (Wiesbaden, 1969) 53 skk., kül. 56. 68 Vö. CIL III 950 (?), AE 1903, 69. concilium III Daciarum, CIL III 7955 Aug. lib. tabularius prov. Dac. Apul. 69 Vö. G. Altöldy, Acta Ant. Hung. 6 (1958) 192 skk.; A. Mócsy, Pannónia. RE Suppl. 9 (1962) 565. 70 Vö. C. Daicoviciu, AMN 3 (1966) 153 skk.; Ballá L., Könyv és Könyvtár (Debrecen) 7/2. (1969) 24 skk. 71 С. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 241. 72 J. Fitz, i. m. (35. j.) 106 skk. 73 L. Barkóczi, Intercisa II. (Bp. 1957) 523 skk.

; C. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 241 skk. 7 Déri Múzeum évkönyve 97