A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

M. Nepper Ibolya: Megjegyzések a Körös csoport eszközkészletének vizsgálatához

variációi, az élnek az újra megmunkálása és a viszonylag nagyszámú csiszolókő

45 — mind bizonyítják a sokoldalúan fejlődött kőeszköz készítésében szerzett jártasságot. Ami a kőbalták nagyságát, formáját és készítési technikáját illeti, azzal kapcsolatban elsősorban azt kell leszögezzük, hogy a sok variánsot felmutató baltakészlet döntően két típusra oszlik: a kaptafa formájúakra és a trapéz formájúakra. A sokféle nagyság alapvetően két csoportra bomlik s érdekes módon a nagyobb darabok a kaptafaformájú típusba, a kisebb darabok a trapézformájú típusba sorolódnak.

46 Meg kell jegyezzük, hogy tulajdonképpen az anyagból elválasztható lenne egy átmeneti csoport a kaptafaalakú balták és a trapézformájúak között, még pedig azok. melyeknél a lapos forma mellett feltűnő az is, hogy a szélesség és hosszúság közelítő arányú. A déli eredetű Kőrös kultúra mindkét típusú baltáiról talán kis hibalehetőséggel, de elmondható, hogy azok éppúgy mint a Szeszklo kultúra baltái lényegében az egyoldalúan domborított ökölkövekre mennek vissza mint közös forrásra. Bizonyos az, hogy a balták formájától függetlenül azoknak sokrétű felhasználása volt. A fa vagy agancs-nyélbe foglalt (Kotacpart, Vata-tanya) élesre csiszolt kőeszköz nyilván legfontosabb támadó és védőfegyvere lehetett a Kőrös csoport emberének. Alkalmazta vadászatnál, de a különböző célból történő fa- és bőrmegmunkálásnál is. Mindezekre megfelelő párhuzamokat lehetett látni a fehér ember által még kőkorszaki fejlődési fokukon talált „primitív" népeknél, de az eredeti eszközök a fehér ember megjelenésével tulajdonképpen nyomban funkciót is változtatnak a vas és egyéb szerszámok használatának láttán. A legfontosabb és legfejlettebb csiszolási és alakítási technikát kivánó kőeszköz a kőbalta volt. A kultúra népességének életében nagy szerepet kellett játsszon az a nagyszámú késszerű silex és obszidián-penge, mely a magyarországi és külföldi — e művelődési körhöz tartozó — telepeken gazdagon jött elő. Ezek a mindkét oldalukon megmunkált pengék nyílhegyeknek vagy lándzsahegyeknek is tűnhetnek, de ezt pontosan eldönteni nem lehet. Ezek között a pattintékok között sok olyan darab van, melyen erős használat nyomai vehetők észre. Nyilvánvaló, hogy ezeket vakarókésekként, bőrkaparóként használták. Erre az elhullott vagy elejtett állatok bőrének feldolgozásánál volt szükségük, melyek ruházatuk alapjául szolgáltak. Nem mehetünk el szó nélkül az általunk átnézett kőanyagban feltűnően nagy számmal szereplő munkálás nyomát mutató kődarabok mellett. Elképzelésünk az, hogy ezek lehettek ütőkövek vagy csiszolókövek, melyek további — finomabb — megmunkálását a kőzet szerkezete lehetetlenné tette. 2.1. — A Kőrös-kultúra népességének eszköz-anyagában jelentős helyet foglalnak el az agyagtárgyak. Ez nem csak nagy számukban mutatkozik, hanem abban is, hogy a különféle agyageszközök valamivel differenciáltabb funkcióhoz köthetők, mint a kőeszközök. A támadó- vagy védekező fegyver funkció — mely a kőeszközök jó részét annyira többféleképpen magyarázhatóvá teszi — itt eleve elesik. 2.2. — Kutzián az agyageszközöknél az alábbi tipológiát adta: nehezékek pecsétlők vagy pintaderák kanalak orsópörgettyűk és egyéb agyagtárgyak 45 Banner J. Dolgozatok 1937. 37—38. 46 Banner J. i. m. 80