A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

M. Nepper Ibolya: Megjegyzések a Körös csoport eszközkészletének vizsgálatához

lékanyagot. Perdöntőnek érezzük azt a megállapítást, melyet Bökönyi Sándor tett a Kőrös csoport telepein talált állatcsont anyag vizsgálata alapján: a kecske és a juh hazánkban háziasított formában kerül a Kőrös csoporttal. Ezek háziasított megjelenése, ami összekapcsolja a neolitikumot a megelőző időkkel. A Kőrös csoport népessége délről jött s amennyiben előzményeit keressük, azt a déli területek paleolit-mezolit hagyományaiban kell keressük. S hogy mikor jött ez a népesség délről, bizonyosra csak annyit mondhatunk, hogy ez az idő a IV—

III. évezredre esik.

43 1.4. — Ezek után nézzük meg kultúránk tényleges kőeszköz anyagát. Elfogadjuk Kutzián Ida kőeszközökre vonatkozó tipológiáját, mely szerint a kőeszközök lehetnek: hasítottak és csiszoltak. a) hasítottak: tűzkőpengék, vakarok, szilánkok b) csiszoltak: balták típusai: kaptafaalakú gyalualakú, keskeny nyakú és trapézformájú Annyival egészítetnénk ki a fentieket, hogy véleményünk szerint a kőeszközökhöz kell számítanunk azokat a csiszolt köveket, csiszolóköveket, melyek bizonyára a csonteszközök elkészítésénél játszottak szerepet. (1. Szegedi Móra Ferenc Múzeum — kőeszközök 1, 2, 3 — Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum — kőeszközök 371. számok alatt leírt darabok). Az eszközanyag átvizsgálásakor a következőket tapasztaltuk: tűzkőpenge 134 db, obszidián penge 2 db, pattinték 122 db. Munkált kődarabok 100 db, csiszolt kő, csiszolókő 4 db, tűzfúró lendkerék 1 db, kőgolyó 1 db. A balták megoszlása: kaptafaalakú 13 db, gyalualakú 2 db, nyéllyukas 4 db, trapézalakú 12 db. 26 db balta nem besorolható és van még 27 db töredék. Látjuk tehát, hogy a kaptafaalakú és trapézalakú balták vannak többségben. Feltűnő a nyéllyukas darabok kis száma. Ennek megléte viszont igazolja a fúrás ismeretét.

44 A balták összszáma viszont igen nagy. A Kőrös csoport népessége álta használt kőeszközök, elsősorban a kőbalták kérdésénél az merül fel elsőnek, hogy a kultúra elterjedési területe viszonylag messze esik a hegyvidékektől s önmagát tekintve kőszegény. Fel kell tételezzük, hogy már a Kőrös kultúra emberéhez a folyók, mint természetes utak segítségével eljutottak a kereskedelem révén a kőeszközök készítéséhez szükséges kőzetek — még pedig nem is egyfajták. Ez sokkal valószínűbb, mint az, hogy egy kezdetleges cserekereskedelem révén a kész kőbaltákat „importálták". Alátámasztja véleményünket a Kőrös telepeken talált nagyszámú pattinték (1. Bodzáspart Pap bognár földje). További kutatás feladata az, hogy kiderüljön, voltak-e a Tisza—Kőrösök,—Berettyó vonalától délre, tehát a kultúra elterjedési területén, kőbalta készítő központok. A balták különböző típusairól azt mondhatjuk, hogy azok a többi neolitikus kultúrában is nagyjából hasonló arányszámmal szerepelnek. A balták egészen bizonyosan a nem nyéllyukas példányok is szárral ellátva vagy nyélre erősítve kerültek használatba. A félkész és félig átlyukasztott darabok bizonyítják, hogy a Kőrös csoport embere a csiszolás mellett a fúrás műveletét is ismerte. A Kőrös csoport embere kőeszközeit magas fejlettségű technikával készítette. Banner János találóan mutatott rá: ,,... széttört darabok forma43 Trogmayer Ottó szíves szóbeli közlése 44 lásd hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Ltsz. 2036/31. 85