A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

Azután meg a harmadik Bokrétába való virágokat is ideje volna már összeszedegetni, megkarisztolgatni. 1906. március 15-ike a Bokréta születési napja! Két gyerek már született, gondoskodjanak a nemes szülők, hogy pontos időközben a harmadik is világra jöjjön. Jó volna szurkapiszkálni Gerendát, Miskát, Gyulát, hogy el ne aludjanak. A haza vérszemeket vet ránk, ha elalusszuk 1906ot. Emlékezz a Szabolcska mondására! Ez az igazság. Nekünk most már kötelességünk a megindított hajót tovább kormányozni a nagy vizeken. Beszéltünk mi arról is, hogy a Bokréta-társaság történetét megírjuk. Szó, szó, szó. Én benned látnám a mi kis szövetkezetünk jó pennájú krónikását. Gondold meg a dolgot, Bandi, és fogj hozzá; akár most, akár katonaságod után. Mégis, jól esnék az embernek évente összegyűlni s fölelevenítgetni összetalálkozásunk Odysseáját. A jövő színi évadban, törik-szakad, meg kell csinálnunk a 3 egyfelvonásos dolgát. Vagy ha Gyula alszik: a kettőnk egyfelvonásosát. Illő már, hogy legalább Debrecenben is megmozgassuk egy kicsit a levegőt —, úgyis nagyon dohos. Se Madairól, se Gulyásról nem tudok semmit. Borzasztó, hogy ezek az alakok oly elfásult deszkaszál emberekké lesznek! Hol az ifjonti tűz, a lobogás, a nyugodni soha nem tudás ? — Bezzeg, ez a két kövér malac ugyancsak ért a szamukláláshoz, a tétlen dögléshez. Meg kell szurkálni a seggöket, hadd ugordjanak egy kicsit! Nem tom, írtak neked mostanában ? Nekem ugyan nem; de én sem nekik. Katonai kutya szerencsédnek, ti. a legutóbbi frappáns Dienstfrei-odnak hármas hurráht kiáltok! Ez már beszéd. Lásd, mennyit tesz az őszinte leplezetlenség! Én azért maradok örökké szerencsétlen flótás, mert nem bírom homlokomra tenni a szívemet. Elég baj ez énnekem! Na, most már: vasárnap, hétfőn, kedden pengetheted sarkantyúpengésű lantodat, kedves kis bakám! Ilonkát nem látom. Tudod, nekem nincs úgy mindig eszemben, mint Neked. Más az, ha az ember szerelmes, más, ha nem. Te lássad ébren, alva! — Élj boldogul és írj! (De nekem is.) Öreg társad: Gábor Debrecen, 1905. júl. 12. (A boríték hiányzik). 8 Kedves Bandi! Gyulával elhatároztuk, hogy „megengedjük" könyvednek a Bokréta kiadásában való megjelentetését. így a kapocs legalább külsőleg itt is látszik s nem gondolhat senki semmi rosszat. Csak küldj vagy küldess mihamar egy példányt. — A nagy gyakorlathoz erős inakat, kemény szívet, jó tüdőt, kedves egészséget és occassione data puellas pulcherrimas kívánok! Debrecen, 1905. augusztus 13. Hitsorsosaid: Oláh Gábor Madai Gyula az ágyból-)-f-Most költöttem fel a disznót! (Oláh G. sk. utóirata). (Debrecenben, 1905. augusztus 13-án lebélyegzett postai levelezőlap. Címzése: Nemzetes Gyökössy Endre író, káplár úrnak. Szeged. Kossuth Lajos sugárút 21.) 38'

; 595