A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

közelebb állt az ifjúsághoz Ferenczy Gyula, a főiskola történelem professzora, a MIÖT-nek több éven át felügyelő tanára. Többször mondott megnyitó beszédet az egyesület ünnepélyein, s az 1902. november 16-i Csokonai-ünnepélyen elmondott beszédét a DFL is közli.

188 Ebben főleg azt próbálja megmagyarázni, miért értette félre Kölcsey Csokonait. Az ifjúság azonban ennyinek is örült. Mintha némi változás mutatkozott volna az ifjúság és a tanárok kapcsolatában a bölcsészkar megalakulásával. Nem mintha a bölcsésztanárok közelebb állnának az ifjúsághoz, de valószínűleg jobban munkál bennük a tanári hivatás: az ismeretek terjesztésének gerjedelme, másrészt az irodalom köréből vett témáik is közelebb állnak a lapot kiadó MIÖT-be tömörült ifjúság érdeklődéséhez. Főleg Pap Károly és Mitrovics Gyula fejt ki buzgó előadói és cikkírói tevékenységet, előbbi a magyar irodalom, utóbbi a pedagógia professzora. A kollégiumi tanári felfogás, ízlés jeleit már láttuk az özvegy legények táncával kapcsolatos megnyilatkozásokban. A két említett tanár szavaiban, írásaiban is a konzervatív szemlélet szólal meg. Pap Károlynál ez úgy jelentkezik, hogy ő a régi magyar irodalom jelenségeivel foglalkozik cikkeiben, Kölcseyvel, „ErdősiSylvester"-rel, Arany János irodalomtörténetével. Mitrovics már bátrabb és mondhatnánk: agresszívebb. Három megjelent tanulmányában egyre élesebben foglal állást az új irodalmi jelenségekkel szemben. Tudattalan lelki elemek és a modern költészet címen 1911. december 13-án a MIÖT „soiréjain" tartott előadásában az egész új magyar irodalmat, s benne Ady költészetét, a tudattalan kifejezésére irányuló törekvésnek minősíti, szerinte azonban ezek a költők, írók nem tudták megoldani a maguk elé tűzött feladatot. Ugyanez év őszén pedig Molnár Ferenc ördögéről értekezve azt messzemenően elítéli mind erkölcsi alapon: ,,mert egyenesen glorifikálja a feslettségét", mind esztétikai szempontból, mert benne „a betolakodó idegen szellem" képviselőjét látja, melytől meg kell védeni a közízlés nemzeti karakterét. „Ezért — szerinte — a nemzeti géniusz kérlelhetetlenül utasítja vissza Az ördögnek irodalmi ízlésünk ellen elkövetett merényletét." Annál is inkább, mert a korabeli színházat a szerző „mulatóhelynek", „orfeumok, kabarék, varieték lealacsonyult vetélytársá''-пак tekinti.

189 Véleményét persze annál merészebben hangoztatja, mert a darabot az Akadémia dráma-bíráló bizottsága is elutasította. Ilyen légkörben természetes, hogy a fiatalok közt is akadnak olyanok, akik a visszafelé húzó erők hatása alá kerülnek. Az utolsó évfolyam (56.) egyik számában egy Tihanyi Kiss Sándor nevű 3. éves th. Modern költőink filozófiája címmel közöl részletet „egy nagyobb tanulmányból."

190 Szerinte modern lírikusaink „züllött, idegbeteg nagyvárosi életünk hűséges gyermekei, énekes pacsirtái." Másvilági vad álmok, vérvörös és fekete színkeverékek, szárnynélküli gőgös ábrándozások — ott nőnek fel annak mocsaraiban. Beteg fantázia, semmit nem váró agyonölt lélek, bomlott idegrendszer" megszólaltatója ez a költészet. „Mottója ez lehetne: Isten, kétség, bor, nő, betegség Testem, lelkem összesebezték." Ezek a költők szerinte is a tudatalattit akarják kifejezni. Ezt pedig csak jelezni lehet. Ezért van az, hogy a modern költőknél a „megértés helyett a sejtetés 188 XLV. 4. 42—43.

1. Varga József szerint Ady is „szívesen gondolt vissza Ferenczy Gyulára" . .. Ady Endre. (Magvető, Bp. 1966) 42. 189 LIV. 6—7. 2—5. 190 LIV. 4—6. 6—7. 578