A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

lép előtérbe" (Kiemelés tőle). A bűn, a félelem, a halál költészete ez —, folytatja vádjait. Kultuszt csinál a halálból, mondja, s Ady halálverseit hozza fel példának. Itt viszont egy nagyon érdekes és jellemző dolognak lehetünk tanúi. Ady halál-versei neki is szimpatikusak: ,,S ha semmi egyéb, ez a babonásan szép (Kiemelés tőlem, Т. B.) halál-kultusz érdekessé, vonzóvá teszi előttünk lelkületét." Külön kiemeli Ady A halál lovai c. költeményét. — íme a „szép halál", az „átesztétizált" halál vonzása!

191 Tihanyi nemcsak prózát ír, verset is. Csokonaihoz с versében, melyet 1913. november 17-én a Csokonai-szobor előtt szavalt el, ugyancsak megtámadja a moderneket, nem irtózva némi képzavartól sem: Szilaj dalnoka szent magyar időnek — Új utat vágnak ma — Muzsa-berekbe . . . S az új nyomokon epigonok jönnek: — Otromba fejsze csattog a kezükbe, S míg rendre dőlnek Századokon nagy fák: — „Má"-nak magyarjai dalnokukat várják! Vágyó lélekvágy ban „Má"-nak zúgó szárnyán Nagy Csokonainak virul a borostyán.

192 A „Ma" erőteljes hangoztatása nyilván a „Holnap"-pal szemben történik. Tihanyi kirohanásai azonban az utolsó ilyen megnyilatkozások a DFL-ban, s meglehetősen elszigetelt jelenségek. A kettősség, a múlt továbbkísértésének a nyomai megvannak ugyan, de a megújult magyar irodalom egy évtized alatt elvégezte a maga munkáját a fiatalok ízlésének, gondolkodásának átalakításában. Ez a gondolkodás, ízlés az ifjúság intelligensebb, számottevőbb részénél most már nemhogy nem utasítja el a modern írókat, hanem egyenesen követi őket. Követi a körülötte zajló élet reálisabb, kritikusabb szemléletében, abban, hogy főleg irodalmi téren, szemhatárát a magyar glóbuson túlra is kiterjeszti, s hogy hajlandó az ottani és hazai új irodalmi jelenségeket botránkozás nélkül, sőt egyetértéssel szemlélni, az ott jelentkező társadalmi, „műbölcseleti" eszméket elfogadni, sőt terjeszteni, írói törekvéseit az új példáknak alárendelni. És ez: sok is, meg kevés is. Sok, ha az olyan megnyilatkozásokhoz mérjük, amilyen pl. a kaposvári gimnázium 1909—10. évi értesítőjében jelent meg egy tanár tollából: . . . „ismerjétek fel hazátok, magyarságtok ellenségeit, mert sajnos vannak. Nem is idegenek. E földnek korcsszülettei. A nevük: „modernek"! Forduljatok el ezektől az adyaktól, oláhgáboroktól. . .". Viszont kevés, ha Móricz Zsigmond szavait tartjuk szem előtt: „Soha senki nem fogja megérteni az Ady hatását korunk egész ifjúságára és ez ifjúságnak a mai időkben való munkájára. Ady Endre kimondhatatlan és káprázatos varázslatba borította a lelkeket, s valami olyan szélsőségek felé lendítette, hogy a mai ifjúság, ifjúságunk az Ady-évek alatt korszakokat rohant át."

193 Ha ebből a „varázslatból" mégis sikerült valamit érzékeltetnünk, munkánk elérte célját. * * * 191 A halál lovait Horváth János is erősen kiemelte Ady és a legújabb magyar líra с könyvecskéjében. Tihanyi Kiss valószínűleg őt követi ebben. A cikkíró egyébként a 20-as évek elején jelentős szerepet játszott Baltazár Dezső „kurzus"-ellenes harcaiban (dr. Kardos Pál szíves közlése). 192 LIV. 1—3. 6. 193 Idézi Móricz Virág: Apám regénye. (Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1963) 112. 37* 579