A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

társadalommal szemben, amely a maga hibáival, hazugságaival lehetetlenné teszi, megbénítja az egyén kibontakoztatását. A nagy, erős egyéniség maga ütközik össze a társadalommal; a gyenge, aki meglapul, utódaiban bűnhődik. Ibsennél ez az összeütközés a tragédia alapja. Rámutat a szerző Ibsennek a jellemzésben, alakjai beszédjében is megnyilvánuló realizmusára — s ebből következő objektivitására, amin azt érti, hogy a tendencia sohasem nyomul nála előtérbe: felolvad a műben. E sajátságok alapján tartja őt a világirodalom egyik legszámottevőbb drámaírójának. íme az út az első megvető, sőt elvető emlegetéstől a teljes, meggyőződéses elismerésig

1813 A harc azonban még mindig nem dőlt el véglegesen. Bár az eddigi eredmények már nem semmisíthetők meg, további hullámzásnak lehetünk tanúi. S ez mindenképpen természetes. Hisz a kinti harcok sem csitultak el az új törekvések körül. Rákosi Jenő (Dunántúli) nagy támadásai Ady ellen még csak ezután következnek, s a szigetek sorsát a tenger határozza meg. Az ifjúság állásfoglalására nyilván befolyással volt a tanári kar meggyőződése is. Igaz, hogy a viszony a kettő között nem volt szoros, s inkább hűvösnek mondható,

184 de a kor és Debrecen liberalizmusa ezen a téren is érvényesült: a tanári testület csak olyankor szólt bele erélyesebben az ifjúság dolgaiba, ha cselekedetei esetleg hátrányos politikai vagy anyagi következményeket vontak volna maguk után. Ilyen volt pl. az 1849-i országgyűlést megörökítő oratóriumi emléktábla ügye , amely majdnem egy évtizedig húzódott, vagy a DFL 50 éves jubileumi ünnepsége, melynek megrendezését — mint láttuk —, az akadémiai tanács kétszer is elutasította.

185 A tanári kar és az ifjúság viszonyának valóságos botrányköve volt pl. a Csokonai-kultusz. Mintha a tanári kar valami érthetetlen okból még mindig haragot tartana a Kollégium egykori kicsapott diákjával, s emlékének ápolását szinte teljesen átengedi az ifjúságnak, az pedig valósággal kap az alkalmon. Évközben kétszer is megünnepli a nagy elődöt, s az ünneplést olykor valósággal tüntetéssé fejleszti. A tanári kar viszont távol tartja magát az ünnepélyekről, sőt néha még okvetetlenkedik is. Ezt természetesen az ifjúság nem hagyja szó nélkül, s véleményét a DFL-ban is megörökíti: 1903. november 15-én pl. a folyóirat felelős szerkesztője így beszél a költő szobra előtt:... „Az a Kollégium, melyet te dicsőséggel úgy megékesítettél, téged egy babérral sem ékesít meg, azok a te világi nexus szerinti igazgatóid, akiket te kérlelő szíveddel úgy megkövettél, csak nem hozzák el hozzád a kiengesztelődés koszorúját. . ,"

186 1913. novemberében pedig Borbáth Frigyes berlini levelét közli a lap,

187 melyben a levélíró éles hangon teszi szóvá, hogy a Kollégium még mindig nem hajlandó hivatalosan megünnepelni Csokonait, sőt mint említi, az Irodalmi Társaság titkárát és választmányát fegyelmileg is elítélte, mert ez utóbbi egy levélben szóvá tette, hogy a gimnázium tanári kara, sőt ifjúsága, nem vett részt a Társaság Csokonai-ünnepén. Néha ugyan egy-egy megnyitó vagy cikk erejéig egy-egy tanár leereszkedik az ifjúsághoz, de az ilyesmi meglehetős ritkán fordul elő. Úgy látszik, még a leg183 Érdekes, hogy a kis tanulmány megállapításai több ponton érintkeznek Ady két Ibsenről írott cikkével: Amolyan búcsúféle (AEÖPM. I. 218.) és Ibsen meghalt (AEI. 150—151.). 184 Venetiáner Sándor elnök a MIÖT 1907. nov. 23-i ülésén pl. a társulat történetével foglalkozva kiemeli, hogy „a tanári kar a társulattal szemben minden időben ellenséges vagy legjobb esetben közömbös álláspontot foglalt el". DFL. L. 4. 51.) 185 L. DFL. LH. 1—4. Továbbá: Zsigmond Ferenc i. m. 170—172. 186 DFL. XLVI. 3. 45. 187 LVI. 1—3. 37 Déri Múzeum évkönyve 577