A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

mert „valami kegyetlen gyűlölet lobban fel bennük mindig, ha arról volt szó, hogy ez meg ez a föld az űré és nem az övék".

170 Ugyancsak Molnár Ernő figyel fel és figyelmeztet Reggel c. történetében az Alföldre szerződtetett ,,oláh" munkásokra. Elbeszélésében azt próbálja megrajzolni, hogy a szép nyári hajnalon, hogy ébred fel bennük az élet szépségének mámorító érzése. Mintha sután, ügyetlenül arra figyelmeztetne: vigyázzatok: ezek is érző emberek.

171 Afféle lélektani történetkék ezek, némi szociális ízzel. S ez is valami! Koós Elemér bibliai tárgyú történetei is (L. 54. évf. 4—5., 6—7. és 8—9. számai) az anekdotáktól való távolodást jelzik. Hogy az irodalmi érdeklődés tágul és frissül, abban az új irodalmi áramlatok hatásán kívül szerepe lehetett annak is, hogy 1907-től kezdve fokozatosan kiépült a főiskola harmadik tagozata, a bölcsészkar, igaz, hogy 1909-ben is csak hét tanárjelölt hallgatóval, de a magyar irodalom, finnugor nyelvészet, klasszika filológia, német nyelv főiskolai szintű tanítása csak megtermetté a maga gyümölcseit. S ez meglátszik a DFL-on is. Annál is inkább, mert 1912-től két évfolyamnak is bölcsészhallgató a szerkesztője: Péterffy László (1911—12) és Balázs Vilmos (1913—14.). Az új szelek fúvásának tünetei az irodalmi kritika terén is megmutatkoznak. A Kiss Endre által 1905 őszén bejelentett „irodalmi és művészeti aktuális kérdéseket" tárgyaló írások ugyanis eddigelé főleg egyházi, teológiai jellegű kiadványokat (1. pl. 48. évf. 6., 8—9., 13—14. sz. s 50. évf. 5—6 sz.) vagy diákírók, a lap jelenlegi vagy volt munkatársainak kiadványait (pl. Venetianer Sándor regényét a 48. évf. 4., László Sándor pataki teológus Március с verses könyvét a 13—14., s Pelle János Versek с kötetét az 50. évf. 5—6. száma) ismertetik többnyire a reklámhirdetések vagy a baráti vállveregetések hangján és színvonalán. Az irodalmi tábor megoszlásával, mint Zoltán István vagy Szombati Szabó és társai könyvének ismertetésénél láttuk, ezek a cikkek is élesebbekké válnak és elvi állásfoglalást fejeznek ki. A színvonal emelkedését és a látókör szélesedését azonban az új irány híveinek előre törése hozza meg. 1911 tavaszán jelenik meg pl. Molnár Erna (valószínűleg sajtóhiba vagy álnév Ernő helyett) ismertetése Komjáthy Jenő Eloa с versgyűjteményéről. A szerző elragadtatással szól a kiadványról, annál is inkább, mert Komjáthyban Ady elődjét ismeri fel. ,,Ugy kínálkozik Komjáthy összehasonlítása Adyval" — írja. „És itt a legfényesebben beigazolódik, hogy minden ma törvényszerűen következik a tegnapból. Ady csak egy fokkal magasabb, mint Komjáthy. De az ő érdeme, hogy lépett egyet előre, és tudta, merre lépjen."

172 Ugyanez évfolyamban Szerk. aláírással ugyancsak ő ír elemző sorokat György Oszkár In memóriám с kötetéről.

173 Bontakozó szárnyak címmel pedig egy névtelen írás Begyáts László, Darvas János, Komlós Aladár ilyen címmel közösen kiadott verses könyvét méltatja. Megállapítja, „hogy itt is, ott is érzik az Ady, Babits, Bodor, talán az Oláh Gábor és a többiek, Szabolcska is, hatása," s különösen kiemeli Komlós Aladár verseit.

174 Az 54. évfolyamban Somlyó Zoltán 170 LIII. 13—14. 10. 171 LIV. 1—2. 4—6. 172 LIII. 4—6. 21—22.1. A cikk alcíme: „Különlenyomat a Homályból с főműve második kiadásából. (A kötetnek volt egy Eloa с ciklusa). 173 LIII. 11—12. és 15—16. 174 LIII. 4—6. és 22—23. Begyáts László később Mittay László néven szerepelt az irodalomban. Darvas János Debrecenből Kolozsvárra távozott, majd tanulmányai befejezése után a Felvidéken telepedett le. 1920 után a szlovenszkói magyar irodalomban tevékenykedett. (L. Simándy Pál: A szlovenszkói magyar irodalom tíz éve (Nyugat, 1930. 1—12. 35—37.) Komlós Aladár a ma is élő kiváló irodalomtörténésszel azonos. 575