A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

Hogy Szombati és társai fellépése nem volt gyökértelen és hatástalan, azt az is igazolja, hogy a következő évre is egy az ő soraikból való, hasonló ízlésű „költőt" bíz meg az ifjúság a szerkesztéssel, Györék Józsefet. Az új szerkesztő beköszöntő cikkében már a modernek győzelméről beszél. Szerinte „a modern magyar kultúra már diadalra jött". „A lavina megindult. Útját többé senki sem állhatja." Az új kultúra, ,,meg fogja termékenyíteni a sovány és meddő magyar ugart " ш (Т. В.) О tovább folytatja a modernek szóhoz juttatását. Nagy Ferenc teológusnak az 53. évfolyamban megjelent versei a formai saját­ságokon kívül főleg Ady falu-verseinek hatását tükröztetik. A Karácsonykor c. költeménye pl. azt hangoztatja, hogy költője hazamegy a faluba „megtisz­tulni, (Újra élni)". De Adyt visszhangozzák az ismétlések is: Hazamegyek. A falumba Hazamegyek, Oh, én bolond, bús, nagy gyerek, A falumba hazamegyek. A Betegen c. vers ugyancsak a falusi otthon pihentető erejét idézi. Refrénje: „Be jó itthon megpihenni" 145 A Tanító bácsi c. versben szintén „csönd-faluba" kívánkozik a költő, „Panorámás, kies, gyógyfűves tájra, " mert: „Vér-tandíjom is maholnap elfogy". 146 Nagy Ferenc falujában az Adyé mellett mintha még ér­ződnék valami a Szabolcska idilli falujából is, Szigethy Ferenc viszont az Alszik a falum с versében már az alvó, mozdulatlan, tespedő faluról ír: Csukott ajtók, zárt ablakok, Ó-század illatú szobák, A nap mikor virrad meg ott ? 147 Kerekes György Csöndes szólású versek címen közreadott négy költeménye 148 szintén Adyt visszhangozza. Mikor legigásabb volt a járom, Mikor roskadni készült a hátam: Én csak szerettem, szerettem bátran. (Én a hívásra hallgatok) Hogy is mondja Ady: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vit­tem" . . . ? A Valami régi panaszos emlék meg mintha a Sírni, sírni, sírni para­frázisa lenne. S végül a Bíbor teremben nagy lila lángok, És mi sápadtan középütt állunk, Ruhánk fekete, szívünk szomorú. . . — a Lédával a bálban-t juttatja eszünkbe. 144 LIII. 4—6. 145 Mindkettő: LIII. 1—3 és 7. 146 LIII. 4—6. és 8. 147 LIII. 9—10. 22—23. 148 LIII. 7—8. 8—9. Kerekes György azonos azzal a Borsy Kerekes Györggyel, aki az I. világ­háború után Baltazár Dezső Egyetértés c. liberális lapjánál működött, aztán az Egyesült Államokba kivándorolva, ott magas egyházi tisztséget ért el. Mint amerikai lelkész egy ideig társtulajdonosa volt a Debreceni Független Újságnak is. 570

Next

/
Thumbnails
Contents