A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében
Uram, én nem tudok nevetni, sírni, Bolond lelkem vergődik, vérzik s tesped, Csak veszteglek és lézengek hiába. Nem értelek sehogy. Es, és kereslek. S az utolsó: Csak egyszer látnám égő csipkebokrod Ezer világon tündökölni végig! Csak egyszer vagdosnád hozzá fejemhez Te érthetetlen, örök, szent igéid. A vers legjobban talán Ady A Sion-hegy alatt с költeményére emlékeztet, már amennyire a kis dolog a nagynak példája lehet, Lucretiusszal szólva. Az 52. évfolyamban újból feltűnik Zoltán István egy Őszi ének c. szonettel. 132 S mintha csak Debreczeni Istvánt akarná igazolni a „korai vénség, erőszakos öregítés, kiégett szív — enerváltság"-motívumokkal kapcsolatban, szinte mindegyik szerepel versében. A testem nincsen még húsz esztendős sem, S fáradt voltam mindig, mikor öleltem. Én mindig csak halotti-nótát vertem: Megvénültem alig húsz esztendősen. — vallja a második versszakban. A legjellemzőbb és legjelentősebb működést az új költészet, elsősorban Ady hatása alatt azonban maga Szombati Szabó István fejti ki. Már az 51. évfolyamban megjelent versei elárulták az új költészet vezérének erős befolyását. 133 Az Éjszakák robotosa c. verse pl. mind tartalmával, mind stílusával Adyra utal: Én csak szomorú voltam. Én a Messiás voltam. .. Senkise hitte. Senkise hitte. 134 A szerkesztősége idején megjelenő versek a már említett kettő kivételével, melyeket a Bulyovszky-pályázatra írt, Ady erős befolyását mutatják tárgyaikban, a költőnek témáihoz való attitűdjében, stílusban, verselésben. Korai fáradtság, kacérkodás a halállal, Istenhez hanyatlás, meg nem értettség — főleg „Nagy-Debrecen homokján" — ezek a fő motívumok, a megformálásban pedig felcsendül Ady sajátos zsoltáros, bibliás hangja, ami egyébként is közel állt a teológushoz, és látjuk Ady zaklatott, szaggatott formáit, hirtelen megtörő sorait, ismétléseit, szokatlan szóhasználatát, újszerű szókapcsolatait stb. Az évfolyam 7—8. számának három Szombati-verséből a Valamit felejteni kéne с utolsó két versszaka pl. így hangzik: 131 106. 1. Ady istenes versei összegyűjtve 1908-ban jelennek meg Az Illés szekerén с kötetben, de már előbb kezdtek feltünedezni a Nyugatban. 132 Zoltán István érettségije után egy évig a Debreceni Független Újságnál működött, mint volontőr, aztán Debreczeni Futár címmel hetilapot indított. Ezt szerkesztette 1914-ig, a világháború kitöréséig. Ekkor az elsők közt behívták katonának. Mint kerékpáros önkéntes tűnt el ugyanez év őszén Galiciában, felderítő szolgálat közben. (Pálfy József a Debreczen с napilap volt szerkesztőjének szíves közlése.) 133 Pl. 3. 34. 134 12—13. 126. 566