A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

7. kép. A Mester u. 4. sz. ház udvari része 13-ára a kedélyek odáig csillapulnak, hogy a tanári kar némi diplomatikus engedménye után az egyesület az egész tisztikart egyhangú lelkesedéssel újra megválasztja, köztük Sz. Szabót szerkesztőnek. Tevékenysége ugyan továbbra sem volt zökkenőmentes, mert mint Zsigmond Ferenc találóan megjegyzi: „Valósággal másolni igyekezett Csokonai viselkedését, hogy sorsának is osztályosává lehessen"

124

, és végső búcsújában is mintha a Kollégiumban mélységesen csalódott Csokonai példája lebegne a szeme előtt: „Nem értettek meg. . . Nem jártam közöttök. Odafent kószáltam. Szizifusz voltam és Ikaros voltam... Tegnap még jajveszékeltem kapud előtt öreg Kollégium. És nem tudtam, ki sírt így, és ki átkozódott valamikor e kapunál ? — Szegény ősöm, Csokonai Vitéz Mihály. . '

,125 — ennek ellenére munkássága a DFL-ban a legjelentősebbek közül való. El őször is: szerkesztői tevékenysége széles kaput tárt az irodalmi újítás megnyilvánulásai előtt. Mindjárt a jubileumi ünnepélyt bejelentő híradás utáni lapon elismerő beszámolót olvashatunk a Nyugat 1909. okt. 24-i debreceni matinéjáról, s főleg Adyról: ,,A fiatal irodalom hódítása nagyban kerülgeti kínaifallal védett városunkat is. A Nyugat néhány munkatársa lerándulva Debrecenbe, felolvasó kőrútjában itt is megtelepedett egy pár órára. Folyó hó 24-én

126 vasárnap de. 11 órakor a Royal dísztermében előkelő és disztingvált ízlésű publikum előtt matinézott. Ignotus szellemes megnyitója után Tóth Árpád budapesti bölcsész, az egészen fiatal tehetséges debreceni ifjú olvasott fel néhány sej124 I. m. 182. 125 LII. 15—16. 128. 126 Az 1—4. összevont szám dec. 1-én jelent meg, de a cikkíró nyilván hamarabb készítette el írását a lap korábbi megjelenésére gondolva, s később nem helyesbítette. 36 s 563