A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése
jelentőséget kölcsönöz a levelezés bírálattal foglalkozó részének, hogy mindkét fél leplezetlenül elmondj a véleményét a kortársakról, azok műveiről, intézményekről, a korabeli magyar irodalom és szellemi élet fejlődésével kapcsolatos eseményekről. 1. Bírálat a saját művekről. Kazinczy, aki erős kritikai érzékkel és igyekezettel figyeli a magyar szellemi életet, de saját műveivel szemben sem elnéző, s mint említettük, azoknak tökéletesítésével kapcsolatosan gyakran Váradi Szabó tanácsát kéri. 32 Az első alkalommal, 1817. nov. 13-án adatokat kér Kazinczy Váradi Szabó Jánostól id. Vay Miklós franciaországi és angliai útjáról, annak néhány eseményéről. Ezeket az adatokat Kazinczy az Erdélyi Levelekben dolgozta fel. Az Erdélyi Levelek kéziratát Bárczy Ferenc, Zemplén vármegye esküdttel küldte el levelezőtársának 1820. jan. 2-i levele kíséretében azzal a kéréssel, hogy mutassa meg azt id. Vay Miklós generálisnak és gr. Teleki Lászlónak. Kéri, hogy nagyon vigyázzon rá, mert ez már a 8. átdolgozás. A Vay- és Teleki-családhoz régi kapcsolat fűzte Kazinczyt. A „Pályám emlékezeté"-ben is megemlékszik arról az estéről, amelyet Teleki Sámuel erdélyi kancellár és id. Vay Miklós generális társaságában töltött a nagyváradi tisztújításon. 33 Mindkét család egy táborban volt a haladó polgársággal. Az 1838-as nagy dunai árvíz idején a Vayak Telekiékhez menekültek roskadozó házukból. 34 Kazinczy körültekintő eljárására jellemző, hogy ugyanez ennek a műnek a kéziratát Cserey Farkasnak, Döbrentei Gábornak, Bölöni Farkas Sándornak, gr. Holler Jánosnak, br. Wesselényi Miklósnak, később gr. Majláth Jánosnak is megküldte átnézésre. Váradi Szabó már 1820. jan. 11-i levelében megnyugtatja barátját a kézirat megérkezéséről. Teleki Lászlónak nem tudta ugyan még átadni, mert vármegyéjében tartózkodik „valami kis zenebona letsendesítése végett". Beszámol arról, hogy id. Vay Miklós távollétében a generálisnénak és tanítványainak olvasta fel a Vay-családra vonatkozó részt, ami mindnyájuknak nagyon tetszett. Ebben a levélben az a kritikai megjegyzése, hogy a generális Born consiliariushoz való baráti kapcsolatáról szintén érdemes lett volna megemlékezni. Kazinczy válaszában arra kéri 1820. jan. 23-i levelében Váradi Szabót, hogy id. Vay Miklós véleményét el ne mulassza vele közölni. Ha Teleki László nincs otthon adja oda a kéziratot Teleki Józsefnek, akit ugyan még nem ismer, de már alig várja, hogy megismerkedhessek vele. Váradi Szabó teljesítette Kazinczy kérését, 1820. febr. 27-i levelében már arról értesíti, hogy a kéziratot maga vitte el Teleki Lászlónak, és maga hozta vissza. Mind az id. Teleki László, mind pedig fia, József gondosan elolvasták a kéziratot. Váradi Szabó véleménye szerint a Teleki-család leszármazását, amelyhez az adatokat egyébként az öreg Teleki közölte Kazinczyval, sokan szívesen olvasták volna. 35 Kazinczy ezt a kritikai megjegyzést nem engedi el a füle mellett, s 1831-ben külön műben adta elő a Teleki-család leszármazását. — Ezenkívül 32 „Méltóztassék nekem szabadon megírni ítéletét, sőt a másokét is; és a' hol tüzem elkapott, mutassa ki nekem, mit írjak több prudentiával —". Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1820. jan. 23. Lev. XVII. 30. 33 Kazinczy: Pályám emlékezete (Bp. 1879. Abafi Lajos kiad.) 222. 34 B. Wesselényi Miklós naplója az 1838-i pesti árvízről (Vasárnapi Újság, 1888. XXXV. évf. 45. sz. 731.). 35 Figyelmet érdemel Váradi Szabó megjegyzése: „Nem igen jó hazafija lennének ezek Északi Amerikában, a' hol a' Praesident után, nem hátra, hanem előre szoktak nézni a' Hazafijak. Egyébaránt ez a' ház mindennemű tiszteletet érdemel; mert némely gyengeségei mellett, igen sok és szép virtusokkal ditsekedhetik." [Váradi] Szabó levele Kazinczyhoz. Pest, 1820. febr. 27. Lev. XVII. 93. 523