A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

stiláris megjegyzései vannak; az és, illetőleg 's használatával kapcsolatban még az eredetileg nem magyar ajkú generálisnénak is van javaslata.

30 Tárgyi vonatkozásban a románok korabeli alacsony műveltségi színvonalának magyarázataként a súlyos elnyomatást javasolja megadni. Helyesnek tartaná a szászok helyzetével való összehasonlítást, ezzel kapcsolatos érvelése igen figyelemreméltó, és haladó gondolkozásra vall.

37 Közli még azt is, hogy gr. Csáky Antalné a Nincsi név ellen tiltakozik, s valóban Kazinczy a kívánságnak megfelelően a nevet Ninára változtatja. A Teleki József részéről elhangzott bírálat egyfelől tárgyi vonatkozású. Véleménye szerint a román nép elmaradottsága a parasztság bizonytalan helyzetéből következik, földesuraiknak igen ki vannak szolgáltatva. Formai jellegű az a megjegyzése, hogy a statisztikai és közigazgatási adatok közlését kellemesebb formába kellene önteni. Arra is figyelmezteti a szerzőt, hogy az élő személyek dicséretével csínyján kell bánni. Gyakorlati tanáccsal is szolgál, amennyiben figyelmezteti arra, hogy ne Nádaskaynál nyomassa ki az Erdélyi Leveleket. Erre különben Váradi Szabó is felhívta a figyelmét.

38 Kazinczy 1820. ápr. 19-én kapta vissza a kéziratát Váradi Szabótól, bár már aggódott, hogy kilencedszer is le kell írnia. Teleki József és apja, T. László megjegyzéseinek és helyeslésének örül. Váradi Szabóval is egyetért a románok kérdésében.

39 A másik Kazinczy-mű, amellyel kapcsolatosan meglehetősen részletes tárgyalásra kerül sor levelezésünkben, Márton István pápai professzor Kant szellemében írt Morális Katechismusával (1817) függ össze, amelyet Váradi Szabó dicséretes munkának tartott. Ezzel Kazinczy teljes mértékben egyetért ellentétben Mártonnak a Tudományos Gyűjteményben író egyik recenzensével. A szerző védekező iratát a Tudományos Gyűjtemény nem közölte, viszont helyt adott egy újabb Márton elleni támadásnak. Kazinczyt bántotta ez az eljárás, s ismeretlenül is védelmébe vette az egyébként debreceni gyökerű, de Dunántúlra került professzor kantiánus elveit, gondolatait Recensiojában foglalta össze. Ezt postán megküldte Márton Istvánnak magának elolvasás végett. Egy másik pél36 ,,A' beszéd benne tiszta, tsínos, könnyen és kedvesen folyó, 's a' mennyire egyszeri foly1 vast tartott olvasás közben érezhettem, mindenütt a' dologhoz alkalmaztatott, annál fogva erős és szép. Tellyességgel meg nem ütköztem az idegen nyelvek szerint ejtett kitételekben, azok példányai után formált phrasisokban; mert oly természetesen vágynak elrendelve, 's oly szépen öszve olvasztva a' törsökös Magyar kitételekkel, hogy az Egészben semmi darabosságot nem tsinálnak, hanem annak kedvességet adnak inkább. Némely idegent én is szükségesnek láttam. A' Báróné О Nagysága maga is reá esmért több illyen kitételekre és gyönyörködött azokban." Uo. 93. 37 „Méltó lett volna az Oláhokat a' Szászokkal öszve hasonlítván, figyelmesekké tenni Magyarainkat, hogy még a' szabadság, a' szabad állapot sem elég arra, hogy az ember igazán nemessé 's emberségessé legyen. . . . Láttyuk és hallyuk, ha látni és hallani akarjuk, mely keveset használ hazánk fíjainak a' nemesi szabadság a' neveletlenség miatt. Nints az én hazámban nagyobb bűne, hogy a nép culturájával semmit sem gondol." Uo. 93—94. 38 Gr. Teleki József levele Kazinczyhoz. Pest, 1820. febr. 21. Lev. XVII. 80—82. 39 „Gondolkozásunk az Oláhok nyomorúsága felől eggyez, de a' vett intés után még világosabban szóllok. Ugyan miért nem látják azt a' Nagyok, hogy az ő tulajdon javok is azt kívánja, hogy alattvalójik vetkezzék le a' barbareyt ? Hol bátrabb az ember Weimár körül e, vagy Hunyad körül?". Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1820. ápr. 24. Lev. XVII. 140. 524