A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

rendjét. Az eltűnő világ romjain felépülő új társadalomnak új nevelési eszmények, célok alapján képzett emberekre volt szüksége. Kazinczy, aki minden születő új iránt élénk érdeklődést tanúsított, nagy figyelemmel fordult a nevelés terén tapasztalható új törekvések felé. Ezek közül elsősorban Pestalozzi nevelési esz­ménye és módszere állt az érdeklődés középpontjában. A magyar iskolarendszer sajátos jellegéből következett, hogy Pestalozzi pedagógiájának tanulmányozására, egyes elszigetelt jelenségektől eltekintve, először főúri körök képviselői gondoltak. Brunszvik Terézia (1808), Eszterházy Pál (1814) személyesen kereste fel „a sze­gények nevelőjének" yverdoni intézetét. Több főúri család (István nádor, a Telekiek, Vayak) gyermekeik kiszemelt nevelőjét (Blaskovics János, Eros János, Varadi Szabó János) küldik el Pestalozzi intézetébe módszerének tanulmányozá­sára. Pestalozzi alapelvei szerint a nevelés a társadalmi felemelkedés egyik fontos eszköze. Tehát nem a születés, rang, vagyon határozzák meg többé az ember fejlődését és társadalmi érvényesülését; s ez forradalmi fordulat a nevelés törté­netében. A nevelői cél új felfogása mellett az oktatási folyamat új módszerei, a szemléltetés, az egyszerűről az összetettre, a konkrétról az elvontra való átmenet megkövetelése mind Pestalozzitól származnak. Kazinczy, amikor 1815 tavaszán részt vett a Vay-fiúk óráin kitűnő éleslátással állapította meg Váradi Szabó és a másik Pestalozzi-tanítvány, Egger Vilmos eljárásából Pestalozzi módszeré­nek a lényegét, amelyben az értelem nélküli szajkózás helyett a gondolkozásra való nevelés (a tanítványok fejben szoroztak, osztottak törtet törttel, a nyelv­tani szabályokat szövegeken alkalmazták), a szellem és a test harmonikus kép­zésére való törekvés (tornazás, nyíllövés, zene) nyer fontos szerepet. Ezekből a néhány napon át szerzett benyomásokból Kazinczy joggal vont le messzemenő következtetéseket Váradi Szabó nevelői működésének eredményességéről. 19 Fokozott érdeklődéssel kíséri ezek után azt a Pestalozzi tanai körül folyó vi­tát, amelyet Váradi Szabó Jánosnak a Hazai és Külföldi Tudósítások 1816.év­folyamának 45. számában megjelent cikke indított meg. Ebben többek közt saj­nálatát fejezte ki afölött, hogy nincsenek megfelelő könyveink, amelyek „a ne­velés-tanításbeli jobbításokat" ismertetnék. Váradi Szabó cikkére Folnesics János Lajos, jónevű pedagógus, József nádor feleségének magyar tanára, a Tu­dományos Gyűjtemény 1817. évfolyamában válaszolt „Észrevételek a Pestalozzi­anismus ellen" című cikkében, amelyben Pestalozzi tanai ellen foglalt állást. háborúban valami része nem volna; a' többi pedig mint Neutralista legalább szemlélője annak. Vajmi kevés szemlélő van pedig minden dolog perében. A' nyelv felett indított per az egész Nem­zetet illeti. Mellyik hazafi lehetne már annak szemlélésében részt venni nem kívánó hideg Neutra­lista? Ez az értekezés, ítéletem szerint, tellyességgel kimerítette tárgyát; és bár sokan írtak légyen is már ezen dologról ez előtt, szüksége volt a' Közönségnek mégis egy illyen kinyilat­koztatásra. Reménylem ez meg fogja egyeztetni, legalább közelebb fogja hozni egymáshoz az ellenkező feleket, 's az a' jó következése lehet, hogy a' Nemzet felébred és feléled nyelve esmérge­tésére, szeretetére és mívelésére. És ekkor Füredi Vidának lessz az az érdeme, hogy ő adott alkal­matosságot erre a' jeles munkára. Az én Kedves Barátom pedig, mint egy Bíró, elosztván a pert, érdeme érzéséből származott nemes büszkeséggel megengedheti, hogy a' Neologia Vezérségének ditsőséges nevével tiszteltessen meg. Ezentúl már semmi okos előtt nem lehet egyéb hanem betsü­let az Értekezésben meghatározott Értelemben Neologusnak lenni. Annyira bízok én ennek erejé­hez, hogy a' mi Generálisunkat, a' ki valóságos Orthologus, meg fogom véle téríteni tudni. Az öreg Gróf Teleky László Úr is betsülője a' munkának, pedig ez is Orthologus, már tsak az Attya eránt való tekintetből is." [Váradi] Szabó levele Kazinczyhoz. Pest, 1820. febr. 27. Lev. XVII. 96—97. 18 Váczy János: Lev. Bevezetés. XVII. k. VII. 19 „Méltóztassék az Úr elhinni, hogy én az Urat nagyon tisztelem, 's örömmel hirdetem mindenfelé, hogy hazám az Úr kezeiből fogja venni a' legelkészültebb két fiját: . . .". Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1815. aug. 12. Lev. XIII. 68. 519

Next

/
Thumbnails
Contents