A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

Pecsenye-lapos. Mély fekvésű hely a Nagyerdőn, a Kapus-nyiladék és a Keskeny-gaz között. Régen szántó, kb. 30 éve nyáras. Pelikán (Pellikán) -t, -ba. Ahol a böszörmény-hadházi határút a Dorogi kövesútat átszeli, ott állt évszázadokon át a böszörményi oldalon a Pelikán csárda. Róla nevezték el a vele szomszédos hadházi dűlőt, amely a Dorogi kövesút keleti oldalán fekszik. Az öregek még ma is így emlegetik. Egy 1710-es tanácsi jkv. már említi Vida Szabó János gyermekeinek hagyatéki ügyében, s 1806-ban is szerepel egy lopás kapcsán. „Maradt reájuk szállásföld két darab, a Vajda István szállása mellett 1 db 6 Vékás, a Pelikánnál egy köblös." ,,Ozv. Barak Istvánné szalmáját a Vidi földön a Pellikáni csaplár két cselédjei mindennap hordották, mégpedig nem az allyát, hanem a tetejébe mentek, s a Szalma kazal ágyasba volt már."

106 Az 1853-as katonai felmérés feltünteti, s az 1888. ápr. 25-i határbejárási jegyzőkönyv is hivatkozik a Pelikán korcsmára. A századfordulón pusztult el, s tégladarabjai még fellelhetők. Hogy miért nevezték ezt a csárdát Pelikánnak? Talán azért, mert úgy táplálta vendégeit, ahogyan a pelikán madár a kicsinyeit — a néphit szerint saját vérével — vagy mert régen, még a XVII—XVIII. században ezen a tájon pelikán is volt. Az említett néphit alapján lett а pelikán a ref. egyház szimbólumává. A hajdúhadházi ref. templom szószékén is ott volt a fiait tápláló pelikán madár. Pelikán-dűlő. Lásd: Pelikán! Péntek-lapos. (Pintek-) Rét és kaszáló a Mezőn, a Cégény és Dorogi utak között, a Téglási úttól nyugatra kb. 1/2 km-re. A XVIII. sz.-ban még szenátori rendű és ma is népes Péntek család szállásbirtoka volt. Innen a név. Az 1740-es évek jegyzőkönyvein gyakorta szerepel Pintek Bálint tanácsbéli neve. Peres csere v. Peres -i, -í, -e, -be. A Cserének Tormás és az Ördögárok közt levő része, amely nagyobb részben ma már böszörményi, 1767-ig azonban teljes egészében hadházi birtok volt. Nevét onnan kapta, hogy birtokáért Hadház és Böszörmény között 1767—1774 között elkeseredett processus (per) folyt. Oláh János tanú vallja: „Peres cserén érti azt a darab földet, melly a Nyelves úttól fogva a Határ út mentében és az Ördögárka mellett a böszörményi tilalmas erdőig megyén."

107 A per hatalmas iratanyagát a Megyei Levéltár őrzi. A perre az adott alkalmat, hogy Kovács János böszörményi hadnagy Űri Ferenccel a határdombokat széthányatta. Dudás Mihályt, Tarpai Mihályt és a fent nevezett Űri Ferencet, kiket Hadházról lopás, káromlás és részegeskedés miatt kitiltottak, használta fel Kovács János Ígérgetésekkel és juttatásokkal hamis tanúnak. A pert végre is Hadház megnyerte, mert több mint 50 tanú egyértelműen azt vallotta, hogy a perben levő Csere mindig Hadház birtoka volt. Hiába nyerte meg azonban Hadház a pert, a Perest csak nem kapta vissza, illetve csak a Boda felőli kis részét. Böszörmény az erősebb jogán megtartotta. A Perest régi térképek is feltüntetik. s ma is frissen élő név. Peresi-csőszház. Ma már a böszörményi erdőben van, 1776-ig azonban Hadházé volt. Ott van a Tormás mellett, s a hadháziak számára is fontos tájékozódási pont. Az 1884-es térkép feltünteti. Peresi-puszta. A Peresben levő pusztaföld, s az 1884-es térkép még ilyen ek jelzi. Ma már erdő. Peresi út. A Tormás-demeteri útból vezet nyugati irányba a böszörményi Peresbe. 106 Tjkv. 1710. és P. I. 1806. dec. 10. 107. H.—

В. pere 1767. 477