A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

Csere -ére. Csere erdőnek is mondják, a Csere azonban magában is ezt az erdőt jelenti. Eredetileg tölgyes, ma már elegyes erdő, Csere neve azonban változatlan. A nép tudatában a Csere tölgy jelentése elhomályosodik. A cser viszont itt a tölgy lehántott kérgét jelenti, amelyből a tímárok bőrcserzőszert készítettek. A Csere Hadháztól délnyugatra fekvő mintegy 2000 holdnyi erdő. Keletről a Dorogiás dűlő és a Bocskai kert, délről a Monostor, nyugatról a Böszörményi erdő és északról a Kutas határolja. Kezdetben a lakosság osztatlan közösbirtoka volt. Egy 1723. évből származó jkv. arról szól, hogy a böszörményiek a Hadház felől való határnál . . . „erdőnket, vagyis cserénket nagy kárunkkal megégették."

14 Itt még „Cserénkről", tehát a közösség és nem valamely személy birtokáról van szó. A közösség osztatlan birtokaként szerepel Csere a Böszörménnnyel 1767— 1774-ig folytatott határperben. 1807-ben már ilyeneket olvasunk, hogy „Váradi uram fáját, aki maga vágatta fel apró klopfterre (rövid ölbe) valaki elhordta a maga számára", hogy „Jósi Nagy Mihálynak volt ott a Csemehegyen egy rakás fája, mintegy két klopfter", hogy „ezek a marhák tegnap reggel már a Fészkeshegynél voltak, a Juhosok cseréje végénél."

15 „Két karónak való fát hoztam Kis Mátyás Cseréje alól."

16 Ezek az adatok egyeznek a tanács 1864. január 27-én kelt jegyzőkönyvével. „1800 elején a Csere osztatott fel a lakosság között. Addig a közjótéteményre jogosult lakosság között akitermelt fa osztatott szét egyenlően, azután az erdő, és így ki-ki maga gazdálkodott a maga Cseréjén. Ez a gazdálkodás nem volt okszerű." Ezért olvashatjuk az 1890. szeptember 9-én kelt tagosítási jegyzőkönyvben: „A Csereerdő éppen úgy, mint a külső földek, az egyesek elkülönített birtokát képezték azelőtt, s annak használatával mindenki szabadon rendelkezett, de több évvel ezelőtt a birtokosság egyező akaratából nemzetgazdasági okokból megszüntettük, ettől kezdve közösen használtuk, az egyesek pedig az egészből birtokuk arányában részesedtek." Ez az állapot mindaddig fennmaradt, míg a Csere az Állami Erdészet kezelésébe nem került. Csere-árok. A Dorogiás telekföldet és a Cserét elválasztó árok. Csere-csoszház -at -a -ba. A Cserén három csőszház van. 1. Első csőszház. A város alatt a Csere északi szélén fekszik és Derényi csőszháznak is nevezik. Az 1910-es évektől a harmincas évekig Drén nevű erdész lakott itt, akit a nép a név ejtését könnyítendő Derényinek mondott. 2. Középső csőszház vagy Gábor Sándor-féle csőszház. A Csere közepe táján fekszik a Nagydűlő keleti oldalán. Utóbbi nevét a három évtizeden át benne lakó Gábor Sándor cserecsősztől kapta. Ma ugyanilyeni nevű fia lakik benne mint erdőőr. 3. Külső csőszház. A Csere legdélibb, a legkülsőbb részén levő csőszház. Cserepes csárda vagy Cserepes -t -be. Ott állt századokon át Viden a Nánási út mentén. Maga a csárda az út napnyugati, szekérállása szemben a napkeleti oldalán volt. Az 1870—91. évi kataszteri térkép mint működő csárdát tünteti fel. Az öregek azt mondják, a századforduló táján bontották le. A csárda helyét és környékét ma is Cserepesnek nevezi a nép. Nevét az egykor híres csárda cseréptetejéről kapta. 1736-ban még nem volt cseréppel fedve, s akkor még csak Vidikorcsomának hívták, amint az egykori bírói jegyzőkönyv tanúsítja. „Ki volt az a személy, aki 1736. Kisasszony hava 18. napjának éjszakáján a Vidi praediumon való korcsomárosnak az ágyára hágott fel az ágyon levő felesége mellé ? Tudod, 14 Tjkv. 1723. május 15. 15 Tjkv. 1807. január 15. 16 P. I. 1807. aug. 16. 440