A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sápi Lajos: Faragott kapuk Debrecenben

2. kép. Mester utca 27., 25., 23. pz. újházak ban használatos formában épült, bármely városképbe behelyezhető, mert egyéni jellege nincs. A korábban említett, a város lakott részét körülvevő árok, sánc, átjáró részein a közlekedés biztosítására a középkorban kapukat, kisajtókat létesítettek. Azokon a helyeken ahol a kocsiforgalom lezajlott a kapuk mellett kisebb őrhelyet építettek a kaput őrző bakter részére. Sőt az őrzőház mellett egy kisméretű harangot is elhelyeztek, melyet a várost fenyegető veszély esetén megszólaltattak, s vele a lakosságot riasztották. Kossuth Lajosnak és kormányának az 1849. január 7-én történt Debrecenbe beköltözésével történelmi emlékűvé vált Miklós utcai kapunál használt kisharangot, mely hosszú éveken keresztül a város lakosainak nyugalmára vigyázott, a Köztemető megnyitása alkalmával 1932-ben Cseh Czeglédi András debreceni polgár — ki addig mint történelmi emléket őrizte —, a temető részére lélekharangnak adományozta. A harangot a ravatalozó előtti bejárat mellett helyezték el egy magyaros faragású tölgyfa haranglábon, melyet Haranghy Jenő tervezett és azóta innen kíséri utolsó útjára a halottakat. Városkaput ábrázoló egykori rajzot fellelni nem tudtam. De a Miklós utcai őrzőház tervrajzával megtaláltam az itt állott kapu alaprajzát is, melyből megállapíthatóan az hasonló volt az egyes gazdaudvaroknál használatos nagykapukkal. Ugyanis a két kinyitott szárnyával két öl szélességűre építették a kaput és a mellette elhelyezett gyalogbejáró kisajtó mérete nem haladta meg a 3/4 ölet. A kapukon belül elhúzódó, a várost körülvevő árkot fahíddal zárták le, hogy az átkelést rajta biztosítsák. A kaput az árok elé helyezték és a nyitva maradt részt lezárásképpen a kapuoszlopig néhány öl hosszúságú kerítéssel kötötték össze. Így könnyen belátható, hogy a városkapu bizony többnyire csak jelképes 374