A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

ját. A hadaró 80—100 cm hosszú darab fa. A hadaróra kötötték rá a telek másik tartóját. A telek nyers marhalábszár bőrből készült.

49 Vastagabb hasiszíjjat vágtak és bele fűzték a két tartóba. A tartók is erős szíjból készültek. A nyélen levő tartó a gyűrűn körmozgást végezhetett.

50 Egy nyélhez több hadárát készítettek, hogy munka közben az eltört szerszámot pótolni tudják. A termény mérésére a víkát és félvíkát használták. Hegyvidékről érkezett bognároktól, vagy helybeli mesterektől vásárolták. Mérete megegyezik a környéken használt vékák méretével. A hordás Tiszacsegén a kalászosok szekérrel történő szállítását hordásnak nevezték. A hordást csak nagyobb távolságokra való szállítás esetén alkalmazták. Az 1800-as évek végén már 15. Cséphadaró telekje. Németh E. felv. teljesen kiszorította a közeli szállításból is a vontatást. A szekeret a hordáshoz vendígódallal, rakoncákkal, keresztfákkal és rudalló kötelekkel szerelték fel.

51 A vendégoldal a szekér két oldalán gúzzsal (erős fűzfavesszőből, majd vasból készült tartó) felerősített 5—6méter szálfa, mely rendszerint akácfa vagy kőrisfa volt. A rakonca 2—3 méteres kétágú fa. Az egyik vége kétágú volt, melyet a szekéroldal alsó peremére támasztottak, a másik vége hegyes volt, erre húzták rá rakodás közben a kévéket. 4 rakoncát használtak. A szekér két oldalán elől-hátul helyezték el őket. A rakoncákat a múlt század végén a vendígódalon keresztbe fektetett rakoncafákkal helyettesítették. A rudalló köteleket kenderből verték, melyek 14—16 méteresek voltak. Kora reggel kezdtek a hordáshoz, hogy a jószágot kíméljék a melegtől. A szem sem pergett annyira. Két ember ment egy szekérrel. A szekérrel a keresztsorok mellé álltak úgy, hogy a villás, a kívehányó mindkét oldalról elérje a szekeret. A kívehányó a keresztből szedte a kévéket, és a kocsisnak, a rakodónak dobálta fel. A kocsis a kévéket kézzel helyezte el a szekéren. Az első kévéket a szekérderíkba rakta. Amikor a szekérderekat telerakta, a vendígódalra helyezte le a kévéket keresztbe. A rakoncára azokat a kévéket szúrta fel, melyek rakodás sorrendjében oda estek. Az így megvetett alapra aztán 10—12 keresztet is felraktak. A rakodó a szekér rúdjához igazodott, hogy félre ne rakja a szekeret. A megrakott szekeret a rudalló kötelekkel keresztben a vendígódalakhoz lekötötték. Elöl ráhurkolták a rudakra, hátul szorították meg a köteleket. Kötés közben mindkét munkás húzott a kötéllel. A szekérrel a szűrűskertekbe, a lágerba vagy az udvarra hajtottak. A nyomtatás a jobbágyfel49 Nyárády M., 1930. 91. Ikvai N., 1967. 149. 50 Magyarszerdahelyről, Ramocsaházáról ismertetett szép nyelén forog is szíj tartó. Gyutay L, 1934. 36. Nyárády M., 1930. 91. 51 A 10. ábrán közölt debrecni szekér teljesen hasonló. Györffy I., 1928. 22. 345