A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

14. Szűrűgereblye fafogakkal. Németh E. felv. A felezőseprű erdei gallyból készült. Készítéséhez kökénygallyat, fagyaivesszőt használtak. Egy jó marék vesszőt összekötöttek, és nyelet illesztettek bele. Ma is ilyen seprűt használnak a gazdasági udvarok tisztántartásához. A szórólapátot rendszerint nyárfából faragták. Kerékgyártómesterek, teknőcsináló cigányok készítették. Két típusát használták Tiszacsegén. Az egyik típus laposabb, a másik hosszabb és öblösebb merítőrésszel rendelkezett.

40 A szemtolót többnyire a környező uraságokban használták. A szemtolódeszka vastagabb deszkából készült. Hossza 1 méter, szélessége 25—30 cm. volt. A két végéhez kampót erősítettek. A két kampóba láncot akasztottak, és ehhez kapcsolták a hámfát. A szemtoló deszkát egy lóval Ьш attak.

47 A cséplés szerszáma a csíp volt. Két részből állt- a nyél és a hadaró. A két részt a telek kötötte össze.

48 A nyél 150—180 cm hosszú, rugalmas, kemény fahusáng (kőris, szil). A végére gyűrűt vágtak, ide kötötték rá a telek egyik tartó46 Ikvai N., 1967. 155. által közölt szórólapát típus (85. kép) hasonló a tiszacsegeihez, csupán a nyele hosszabb. 47 Györffy I. egyszerűbb szemhúzató deszkát ismertet. Györffy I., 1928. 34. 48 Ramocsaházán ugyancsak telek a cséphadaró és a nyél összekötésére használt bőr neve. Nyárády M., 1930. 91. 344