A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

eszközváltás a XVIII. század végén már végbement. Erre utal az a feljegyzés, mely kaszásokat említ.

24 A kasza általános használata már a XVIII. század végén elterjedt. A kasza a legfontosabb szerszám volt a takarás, az aratás munkafolyamatában. Kaszával vágták le az íletet. Megfigyelhető fontos szerepe a népi hiedelemvilágban is. Ha jégeső esik az ereszbe teszik a kaszát, hogy elhárítsa a veszélyt. Úgy vélik, hogy a villámot is leszíj ja a kasza. Aratni a keskeny lénájú kasza a jó, a két-három ujjnyi széles, „mer' az nem ír annyi fődet". A kaszaválogatás egyike volt a szakértő parasztot igénylő vásárlásnak. A paraszt úgy válogatott a kaszákban, „mint juhász a pergőbe". Csengette, hajlította, súlyát nézte, mert csak így tudta meg, hogy valódi acél-e az áru, vagy csak lemez. Ügy tartották, ha a jó acél kaszára ráhuhukolnak, rálehelnek, arról a pára mindjárt elszáll. Mások úgy válogatták a kaszát, hogy a nyakát megfogták a kaszának, az órát nekitámasztották a földnek és hosszanti irányban erősen megnyomták. Ha az íle lógnit lökött, ha megrogyott, akkor az gcnge kasza. Csengése is erősebb volt az acél kaszának.

25 A jó gazda vigyázott is a kaszájára. Télen mikor nem volt használatban, a padláson, vagy a színben nyélen függött, vagy nyélről leütve a szarufa alá dugták. Avas zsírral, olajjal kenték be, hogy ne rozsdásodjék meg. Tavasszal fűkaszáláskor került elő. Ha nem használták, akkor szalma-, szénakazalba vágták, a határban szekér alá tették, fára akasztották, hogy kárt ne tegyen az emberben, vagy az állatban. A csegei paraszt, ha eltört a kaszája, más szerszámok készítésére használta fel. Éléből nádvágót, vesszovágót, kaszakést 24 DAL. Tiszacsege Közigazgatási Iratok 1793. 25 Kiss L., 1926. Hasonló válogatást ír le Kiss Lajos is Hódmezővásárhelyről.