A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

az utcán állanak és betöltik a kerítés feladatát is egy szakaszon. Az udvarban ólasgóréhoz, a kifutójával ellentétes oldalon is hozzáépítenek, általában színt. Az udvarokban kétféle ól áll. Amennyiben a disznóólat nem oldották meg az ólasgóréval, akkor az is különáll. Ilyenkor szinte kivétel nélkül deszkából készül, jó erős culápokra szerelve, hogy a disznók szét ne törjék, nyomják. Az ilyen, különálló disznóólak tetőzete általában tapasztott vagy nád. Mindkét esetben a legkülönfélébb dolgok (sütő- és takarmánytök, meszes üst, törött, de még részeiben felhasználható cserépedény, stb.) tároló helye. A tyúkól szerényebb, bár magasabb építmény. Mégpedig azért, hogy időnként tetvesedés ellen és fertőtlenítés miatt kényelmesen ki lehessen meszelni,és a tojást is könnyen össze lehessen szedni benne. Télen sok helyen a baromfiakat beengedik az istállóba, melegedni. Ahol libát, kacsát vagy pulykát is tartanak, ott külön liba-, kacsa és pulykaól is épül. Ezek nem nagyon különböznek a tyúkóltól. A tyúkólnál kialakítanak tojóhelyet, a liba- és kacsaólban pedig elrekesztik a tömöttek helyét. Említettük már a színt is. Néhány esetben az udvarban álló ólasgóréhoz építik féltetőre (innen származik egy másik neve is: félszer), két tartó oszloppal, cseréptetővel. A régebbi színeket arról is megismerhetjük, hogy magukban állnak és boglyatetejük van. Közülük sokat a ház belső végéhez építettek az ólasgóréhoz építettekhez hasonló módon. A szín, a szekér és a nagy szerszámok tárolási helye (eke, borona, henger, stb.), de itt őrizték a használaton kívüli kocsikerekeket is, a szín tetőléceihez dugták a kapákat, kaszákat, itt álltak az ásók is. Mindezt úgy helyezték el, hogy maradjon hely esős időben egyes munkák itteni elvégzésére is. Sok helyen a színben áll egy gyökértőke is, amin a tüzeléshez szükséges gallyat vágják. Itt állt a faragószék is, ahol volt, azon is itt dolgoztak, ha szükséges volt. Rendszerint itt tartották a száraz homokot is, amivel a ház földjét időnként felszórták. Néhány helyen boglyatetejű, napraforgószárból készült oldalú pajtát is találunk. Ezekben helyzeték el a pelyvát (péváspajta) vagy más olyan termeivényt, amit a szél könnyen szétvihetett, vagy amit félteni és ebből kifolyólag zárni kellett a baromfiak elől. Néhány helyen vermet is találunk. Ezek az egykori veremházak, putrik, földházak utánzatai. Nyeregtetősek, sok boglyafedésű és leginkább krumpli, zöldségfélék, cékla téli tárolására használatosak. Az irodalom 18. kép. Hajdúhadház, Веши. 16. Juhász Miklós háza. Épült 1850 körül. Udvarban álló ház, fecskerakásos, pitvarablakokkal. A fedélzetbe épített, náddal burkolt padlásfeljáróval. Az istálló ajtaja felett szellőzőnyílással. A nádazás szegődeszkás, a kémény újkeletű. 293