A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

sövénykerítést találunk mindkét helyen, azonban a századfordulón még többségben volt. Napjainkban mindinkább terjed a drótkerítés, legújabban néhány tégla, sőt betonkerítést is találhatunk. A kerítések lényeges részei a kapuk. A kiskapu mindkét helyen szemöldökfás. A szemöldökfát deszkával koporsófedél alakúra fedik. A fedő tetejét nem egy esetben fűrészelt deszkadísz is zárja (két galamb, kígyó, hullámvonal, szív). A kiskapu ajtólevele tömött, a kapufélfák pedig faragottak. Néhány esetben mindkét helyen a szemöldökfába belevésték a ház tulajdonosának monogramját, vagy a kapu készítésének évszámát. A nagykapu két leveles, és a kapulevél azokon a helyeken is deszkából készült, ahol a kerítés más anyagból való, mondjuk sövényből, vagy karóból. Mindkét helyen ismeretes a kötöttkapu elnevezés, ami azt jelenti, hogy a kapulevelek fűzfagúzzsal vannak bekötve. A telek mindkét városban tagolt. Minthogy a házak nagyon sok esetben nem állnak végeikkel az utca vonalán, a házvég és a kerítés között kiskert van. Ez kimondottan virágoskert. Sok ház előtt, főleg a tornáccal bíró házak előtt ez a kiskert folytatódik a ház egész hosszában elnyúlóan. Hogy a baromfiak és az udvaron szabadjára engedett állatok ne tehessenek kárt az előkertben, illetőleg a ház előtt lévő virágoskertben, gyakran elkerítik azt az udvartól. Sok helyen drótkerítéssel, de számos helyen csupán földbe szurkált és körülbelül 100—120 cm magasságban elkorcolt napraforgószárakból készült kerítéssel. Hadházon érdekesen, a virágoskertben nevelik a káposztapalántát, egyrészt, mert ennyire általános és megbecsült, másrészt pedig azért, mert ez a vízigényes növény itt van legközelebb a kúthoz. A ház előtt terül el közvetlenül a telek gazdasági udvarrésze, a voltaképpeni udvar. Legfontosabb része a kút. Rajta foglalnak helyet a különböző melléképületek, úgymint az istálló, az ól, a szín, a pajta, a góré, a verem. Nagy házak esetében néhány helyen, Hadházon is és Vámospércsen is, találunk külön sütőházat és nyárikonyhát is. A telek lábjában foglal helyet a kert. Tekintve, hogy a telkek nem egy esetben 600—1000 négyszögölesek, sok helyen szőlőt is találunk a telekhez tartozó kertben. Különben babot, borsót, kukoricát, burgonyát és zöldségféléket termesztenek benne leginkább. Sok esetben gyümölcsfa is található bennük. Az ezek alatt elterülő földterületet alacsony növésű növényekkel ültetik be (tök, uborka, sárgarépa és egyéb zöldségfélékkel), hogy fejlődhessenek. Az olyan kertet, amelyben csalamádét termelnek a kijáró tehén részére, nagykertnek vagy takarmányos kertnek is nevezik. A házépítés szempontjából igen fontos, hogy milyen a telek felszíne. A felszín egyenetlenségeit nem minden esetben tüntetik el. A házat, mint főépítményt, a telek legmagasabb részére építik. A századforduló óta a ház helyének kiválasztásában egyre erőteljesebben érvényesülnek közigazgatási szempontok, az a törekvés, hogy a házak minden telken ugyanazon helyre épüljenek és így egységes utca-, falukép alakulhasson ki. A régebben épített házaknál azonban nem voltak erre tekintettel, ezért sok ház, minthogy a telek legmagasabb részén épült, nem az utca vonalán áll. Miután a ház helyét kiválasztották, azt az építésre előkészítik. Mindenekelőtt eltávolítják az ott termő gazt, az esetleg ott élő fát kivágják, a gyökereit is eltávolítják és időt hagynak arra, hogy a talaj megállapodjék. Ennek elősegítésére ősszel, mielőtt az esős időszak beállana, a leendő ház helyét meghúzatják hengerrel, vagy jól ledöngölik. El annak az emléke is, hogy régebben állattal meghajtatták és hogy leégették. A jól előkészített talaj még a homokos részen is kellő szilárdságot nyújt az építkezéshez. A házépítésnek meghatározott időpontja van. Nem lehet bármikor hozzákezdeni, elvégezni. A tavasz, a maga bizonytalansága miatt nem alkalmas házépítésre, de a sok mezőgazdasági munka miatt sem megfelelő időszak. Nyár elején 272