A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

technikákkal készülteké. A múlt század derekán vidékünkön a vályogot gyakorta sártéglának is hívták. Ez a név nyújtson számunkra átmenetet a téglaépítkezéshez. Hadházon is, Vámospércsen is régtől fogva ismerik a téglát, ami nem más, mint növényi részekkel nem kevert agyagból készült és kiégetett vályog. Már a középkorban is használták, természetesen a kiemelkedő jelentőségű, a közösség életében számottevő szerepet játszó építmények, például a templom esetében. A leggazdagabbak házai is téglából vagy legalább téglaalappal készültek. Ennek emlékét kell keresnünk Hadház nevében is. Városunk neve „hat ház^-hól származik. Ez a nevet adó hat ház a település első házai, házainak nevezhető építményei voltak, és ha nem is téglából épültek egészen, legalább téglaalappal bírtak, legalább is így, tárgyunk szempontjából nem közömbösen magyarázza Hadház nevének eredetét E. Kiss Sándor.

71 A téglaépítkezés mindmáig nem terjedt el általánosan, jóllehet tartóssága, célszerűsége felől mindenki meg van győződve. Hadházon csak a második világháború után kezdték meg a kizárólag téglából készülő lakóházak építését. Egy érdekes átmeneti módszer is kialakult: a falrakásban a tégla és a vályogsorokat váltogatják. A tégla szélesebb körű elterjedése, akárcsak az alapozásnál is, együttjárt a falak szigetelésével. A századfordulón még nem törekedtek erre egyértelműen. Mind Hadházon, mind Peresen több olyan századforduló táján épült ház is található, amelynek téglaalapot építettek ugyan, de a falakat különben nem szigetelték, sőt a föld fölé emelkedő téglasorokat nem hagyták szabadon, hanem a fal más részeivel együtt betapasztották. Ezáltal a tapasztassál nedvességet közvetítő réteget teremtettek. A téglát régebben helyben vetették és égették, a helyi szükséglet kielégítésére mindkét helyen létesültek téglaégetők. Hadházon az északi részen, a Vadas mellett; a Szederjes mellett pedig két égető is működött. Amikor az új templomot építették (1871) a nagymennyiségű téglát a Mezőn, a Cserén égették. A cserei kemencehely ma is megvan. Külön érdekessége a hadházi építkezéstörténetnek, hogy 1910-ben egy, a maga nemében egyedülálló üzem létesült itt, a Hajdúhadházi Mészhomok Téglagyár, amely 1930-ig működött. Ekkor megbukott, mert rossz minőségű mésztéglát készített. Ugy emlékeznek azért, mert a meszet készítés közben ellopkodták belőle. A helyi készítésű mészhomoktéglából kevés ház épült Hadházon, túlnyomó többségében elszállításra készült. Az ismertetett építésmódok a síkvidéken — ahogy Vargha László mondja — általánosan elterjedtek; az egész Alföldön ismertek.

72 Eltérés, jellegzetesség majdnem csak annyi, hogy itt a sövény, a fonott vagy paticsfalú ház fejletlenebb formája élt, talpfát nem alkalmaztak a váz alá. A tetőszerkezetekről is csak általánosságban beszélhetünk. A különféle tetőszerkezetek egy ugyanazon típusú házaknál is egy ugyanazon időben megtalálhatók. Mégis felállíthatunk néhány csoportot. Eszerint a földházak ágasfásszelemenes tetőszerkezetűek voltak, padlással nem rendelkeztek. A paticsfalú háznál az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet tovább élt, de az ágasfa esetleg már nem volt teljes, hanem csak a vázig, a vázra fektetett mestergerendáig terjedt. Sok esetben az ágasfát az ollós szelementartó fák helyettesítették. A paticsfalú háznak minden esetben volt padlása, teherbíróképessége azonban nem volt számottevő. A vertfalú háznál a tetőszerkezet már nem az ágasfára, a szelemenre épül, hanem a mind változatosabbá váló fedélszékre, amely legegyszerűbb formájában szarufás-kötőfás megoldású. Ez a tetőszerkezet fejlődik tovább a vályog71 Hadház első említése (Hothaz) 1313-ból ismeretes. É. Kiss S. i. m. 500. Yö.: Zoltai Lajos: Eltűnt falvak Debrecen határában. Debreceni Képes Kalendárium, 1926. 72 Vargha L. i. m. 7—8. 268