A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

féle patics ismeretes: a.fonott- (azaz vessző) patics, az ág- (azaz nem fonott, hanem egymás mellé vert dorongokból képzett fal) patics és a nádpatics. Ez utóbbi soha sem volt fonott vagy kötött, hanem korcolt volt. Azaz a földbe ásott nádszálakat egy bizonyos magasságban, rájuk keresztbe fektetett vékony nádköteggekkel összekorcolták, vagyis fűzfagúzzsal elkötötték. Mindkét helységünkben még ma is áll és használatos néhány paticsfalú ház; istálló és más melléképület pedig több is található. De igen elterjedt a hadházi cigánytelepen új házak építésénél is. Új, vertfalú vagy vályogfalú házak tűzfalait is legtöbbször paticsfallal készítik. A paticsépítménynél a növényi részek, a váz, aztán a fal, akár fonott, akár csak állítgatott vagy éppen nádpatics is az, a fontosak. A hozzájáruló tapasztás, tehát a föld, mint anyag, másodlagos. Ezt az is elárulja, hogy sok esetben mai építkezéseknél is, a patics részeket, például a már említett tűzfalat, nem tapasztják be mindjárt, hanem későbbre hagyják, sokszor évekig is fonottan, tapasztatlanul marad. A paticsfalú ház fából készült vázát jellemzően karózatnak vagy gerendázatnak nevezik. A két hosszanti fal tetejét képezi a majorpank, amikre aztán az általgerendákat vagy folyógerendákat fektetik. Egy vámospércsi épülő paticsfalú ház képét, amelyen a szerkezeti felépítés jól látható, éppen Györffy István közölte.

64 Még mielőtt a földnek, mint anyagnak a tárgyalásába fognánk, emlékezzünk meg a paticstechnikát megelőző, igen hosszú időn át élt háztípusról, az úgynevezett földházról vagy putriról. Igen elterjedt volt, a múlt század derekáig többségét képezte a hadházi és pércsi házaknak. A földháznál falról nem beszélhetünk, a két kis végfal nem tartozik az effajta építmény lényeges elemei közé. Ennél a háztípusnál két fontos alkotóelem volt csak, mégpedig a gödör, aminek az oldalai voltak a ház falai és a tető, amely pad- vagy padlás nékül borult a házra. A földház számára kiásott gödröt a legtöbbször telehordták száraz fűvel, falevéllel, ágakkal, szalmával és a vermekhez hasonlóan kiégették. Ezáltal a gödör falai szárazabbak lettek, a különféle bogarak, férgek elriadtak, a ház földje is alkalmasabbá vált az elsimításra, felmázolásra. Az itteni földházak semmiben sem különböztek a nyírségi, Kiss Lajos által klasszikus módon ismertetett földházaktól.

65 Ezeknek a földházaknak az utódait szemlélhetjük mindkét helységünkben néhány földistállóban, veremben, ólban. Egyébként ma már sem Hadházon, sem Vámospércsen nincsen földház. Hadházon az utolsót 1930 körül bontották el. Vámospércsen pedig 1939—40-ben. A földnek, mint építési anyagnak fejlettebb felhasználási formája a fecskerakásos falkészítés. Györffy a készítésmódját igen szemléletesen írta le az előbb idézett kis tanulmányában.

66 De a fecskerakásos falkészítés leírása már régebbről is ismeretes.

67 A földházakat a múlt század közepétől felváltó földfeletti építmények falainak tekintélyes részét mindkét homoki hajdúvárosban ezzel a technikával építették. A fecskerakásos falkészítés széleskörű elterjedtségét mutatja, hogy ma is mindkét helységünkben több olyan lakott ház is található, amit fecskerakásos falépítő technikával készítettek. A fecskerakásos építési mód lényege az, hogy jól kötő agyagos földből sarat készítenek. Nem csinálják hígra, folyósra, hanem inkább keményesre. Egyetlen követelmény vele kapcsolatosan az, hogy jól kössön. A sarat erősen bekeverik törött szalmával, pelyvával, törekkel, sőt esetleg alommal és az így elkészített anyagot rövidnyelű, háromágú vasvillával falszerűen egymás mellé, majd egymás fölé raják. Egyszerre két-három sort raknak csak 64 Uo VIII. tábla, a 208. oldal után. 65 Kiss Lajos: Földházak Szabolcs megyében. Néprajzi Értesítő 28. 72—91. és in: Vásárhelyi hétköznapok. (Budapest, 1958) 256—275. 66 Györffy I.: A Hajdúság i. m. 219. 67 Varga Geiza: Hajdúmegye leírása (Debreczen, 1882) 185—56. 265