A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

jainkban is. A könnyen mozgatható homoktalaj kevesebb munkával használható fel építkezésre, mint a kötött talajt adó fekete föld. Ugyanakkor kisebb az állóképessége és ezért az itteni építmények általában rövidebb élettartamúak, mint a kötött talajon épülteké. A homokon épült építmények életkorával kapcsolatosan nem érdektelen annak megemlítése sem, hogy részint pedig az inkább növényi építőanyagok használata következtében az építmények eleve gyengébben, rövidebb időre szántan, kevésbé masszívan készülnek, mint az inkább földből építkező fekete földi helységek építményei. Az itteni építményeknek valóban rövidebb az élettartama, mint amott. Ugyanakkor ellentmondásként hatóan ugyan, de valójában nem, inkább itt élnek, maradtak fenn a kezdetlegesebb építkezési módok, eljárások és formák. A rövid idő alatt tönkrement, elpusztult építményt ugyanis általában a réginek megfelelően, ugyanazon anyagokból, azonos eljárásokkal, arányokkal, beosztással építették újjá, vagy építettek helyette újat. Ez magyarázza, hogy Hadház és Peres régibb, mondjuk az első világháború előtt épített házaiban sokkal régebbi korok építési eljárásait, formáit találhatjuk meg és tanulmányozhatjuk. A hadházi cigánytelepek kezdetleges építményeiben pedig a maguk valóságában tanulmányozhatjuk a még régebbi korok kezdetleges házait. Ennek a jelenségnek mélyreható, a bevezetőben ismertetett gazdasági, társadalmi és nem utolsósorban kulturális okai vannak és jó példái az egyenlőtlen fejlődésből fakadó, az építkezésben megmutatkozó fáziseltolódásnak. Hajdúhadházon és Vámospércsen a földrajzi adottságokból eredő építkezési tényezőket két csoportra oszthatjuk: az anyagok és a formák csoportjára. Az anyagokat tekintve, bár általános és ahogy látni fogjuk itt is alapvetően fontos a föld, de mégis kevésbé jelentős, mint másutt, például a fekete földi településeknél. Ennek egyik árulkodó jele az is, hogy a föld és különböző felhasználási formái, mint építőanyag, területünkön szinte minden esetben növényi eredetű anyaggal vagy anyagokkal keverten kerül alkalmazásra. Ez is azt igazolja, hogy a növényi eredetű anyagok a fő építési anyagok. Azt a tényt, hogy ennek ellenére számottevő faépítkezés nem alakult ki helységeinkben, azzal lehet magyarázni, hogy voltaképpen mégis síkvidéken vagyunk, az erdők állandó fogyásban vannak és a környezet sem faépítkezésű. Bár történetileg, Bakó Ferenccel együtt területünkre vonatkoztatva is elmondhatjuk, hogy a „korábbi időkben a faépítkezésnek jóval nagyobb jelentősége volt".

02 Érdekes ezzel kapcsolatosan Györffy István véleménye. Azt mondja, hogy „bár a Hajdúság homokos részén tekintélyes erdők vannak, a boronaépítkezést nem ismerik. Inkább a vékonyabb rudakból, husángokból való sövény- vagy paticsépítkezés a szokásos ezen a vidéken... A kevésbé kötött talaj vályogvetésre nem alkalmas. Itt fecskerakással raknak sárfalat".

015 Az építési anyagokat tekintve fontossági sorrendben így következnek: fa (ágas, husáng, deszka, léc, dorong, karó, bot, ág, vessző, pálca, hajtás), nád (szálas, tokos, szecska), szalma (zsúp, boglya, szecska, alom, új, ócska) föld (sárrög, vályog, döngölt, rakott, vert, sárga, agyagföld,) vas (szeg, kampó, drót, ajtósarok, vasalás, kulcspaizs, rács, ablakrács, fogó, zár, toló, akasztó), egyéb anyagok (üveg, tégla, kő, mész, homok, kukoricakóró, napraforgókóró stb.). Ennek megfelelően a múlt század közepéig általánosan elterjedt volt a paticsfal, amennyiben földfeletti építményről volt szó. Ha földbevájt építményről beszélünk is, az építmény két végfala (tűzfalai) ugyancsak paticsból készültek. Területünkön három62 Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve V. (Eger, 1967) 161. 63 Györffy István: A Hajdúság. In: Magyar nép — magyar föld i. m. 218—19. 264